Midnight Lady 15

Hát ez lenne az utolsó fejezet ehhez a történethez.
Engedjétek meg, hogy ezzel a résszel tisztelegjek Jeremy Lusk előtt aki februárban vesztette életét egy FMX versenyen. Nem kezdő volt és nagyon jól kezelte a motort, de a baj bekopogtatott.

A dühöm már elszállt. Levezettem Monicon az irodába. Mire Justin le tudott róla szedni már a fél hajkoronája a kezembe volt és kitört az egyik első foga a monoklikról nem is beszélve. Nekem egy ilyen csaj ne tegyen keresztbe. A nagymamámnál voltam már pár napja. Nem fogok egyből visszamenni és még kevésbé fogok könyörögni. Nem sokára Bizzivel indulunk Floridába, addig biztos nem keresem fel Sebastiant. 2 hét tréning vár ránk, majd újra indul a versenysorozat, de most szabadtéren.

Az udvaron ültem egy összecsukható széken és a motort olajoztam és tartottam karban.

- Egyél valamit. – jött oda hozzám a nagymamám. Tipikus olasz asszony volt. Fontos volt neki a család, bár anyám itt hagyta mikor 2 éves voltam és elköltözött apámhoz Németbe. Mégis mikor napokkal ezelőtt beállítottam, megölelt és nagy szeretettel tessékelt beljebb. Elvettem a felém nyújtott tálcáról egy szendvicset.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá. A hajam csapzottan piszkosan hátra volt fogva és mindenem tiszta piszok volt, hiszen a motor is tiszta kosz volt.

- Gyere be készülődni. – mosolygott vissza. – Nemsokára megérkeznek a vendégek. – indult vissza a háza. Fogadást szervezett a tiszteletemre. Semmi kedvem nem volt hozzá, de nem tudtam neki nemet mondani. Összeszedtem a dolgaimat, amit kipakoltam majd visszatoltam a motort a garázsba. Felmentem az emeletre és az egyik szolgáló már jött is utánam. Hatalmas ház volt, és évtizedek óta jó módú család. Anyának ebből lett elege.

- Jöjjön kisasszony, segítek. – tipegett utánam a szobalány. Én motoros csizmába voltam egy mini gatyába és egy topba. És persze nyakig olajos és sáros. Ő viszont tiszta, üde, és gyűrődésmentes.

Beálltam a zuhany alá és jól megdörgöltem a hajam és a bőröm. Érdekes volt, hogy ahogy meglátott a nagyi egyből meg akart változtatni. Ki akarta szedetni a rózsaszín tincseket a hajamból. Rosszul lett mikor megmutattam neki a gerincemen végig futó tetoválást a számban lévő piercinget nem is említve.

Egy óra múlva egy szűk combközépig érő rózsaszín ruha volt rajtam, hogy menjen a hajamhoz, ami szál egyenesre ki lett vasalva. A sminkem szolid volt és egy nagyon magas, magas sarkút erőltettek rám, amibe menni alig tudtam és törte a lábam. A legkevesebb műmosolyom szedtem elő mikor már a vendégekkel beszélgettem. A kezemben egy pánt nélküli kistáska volt, ami a mobilom és az egyéb számomra fontos dolgokat rejtette.

Már legalább 2 órája bájologtam mikor elkezdett a kistáskába rezegni a telefonom. Bocsánatot kértem és kimentem az udvarra, hogy nyugiba nézhessem meg ki keresett.

„ Sebastian kórházba került. Még nem tudom, hogy mi a baja, jó lenne, ha félre dobnád a büszkeséged és ide jönnél, amint tudsz a baari kórházba. Bizzi”

Lassan leültem a lépcsőre és gyakoroltam a légzést. Egy pillanatig félő volt, hogy összecsúszom. Felnéztem a csillagos éjszakán az udvarra és megláttam a Kawasaki motort az udvarba. Bementem a garázsba és leszedtem a kulcsát a fogasról, majd lerúgtam a magas sarkút és beleléptem a motoros csizmámba. Megpróbáltam felülni a motorra, de a szoknya belevágott a combomba. Letettem a bukót és kerestem egy ollót gyorsan. Végig vágtam a méregdrága ruhát a combom tetejéig bal oldalt és a fejembe húztam a bukót. Így már a ruha sem zavart, bár a hajam kényelmetlen volt a bukó alatt. Belebújtam a motoros dzsekibe, mert a hátamon csak pár pánt tartotta az egész ruhát egybe és kitoltam a motort az útra. Tudtam, ha visszamegyek, akkor nem szabadulok el innen. Felültem és már indultam is. A hideg levegő fájdalmasan csípte a bőröm, amit nem védett ruha, de nem érdekelt.

Normális esetben az út 4-5 óra lett volna motorral, de én megtettem 3 óra alatt. A kórháznál letámasztottam a motort és átverekedtem magam a kisebb tömegen, ami a fehér épület előtt verődött össze. Nagyon részt újságírók voltak és aggódó rajongók. Az ajtóba szerencsére Bizzi várt, így egyből beengedtek.

- Motoron koktél ruhába minden védő felszerelés nélkül? - nézett rám mikor levettem a bukót. – Erről még elbeszélgetünk, de most gyere. – indult meg az emelet felé. Mindenki jól megnézett. Jól nézhettem ki fehér motoros csizmába, szétvágott rózsaszín koktél ruhába és fehér bőrdzsekibe, bár ez érdekelt most a legkevésbé.

A kórterem kínosan tiszta volt és a vakító fehérséget mell vonalig felfestett sárga résszel próbálták meg kellemesebbé tenni. A hipó szagtól émelygett a gyomrom, de nem bírtam levenni a szemem a fehér ágyneműben fekvő Sebről. Majdnem olyan fehér volt, mint az agyon fehérítőzött párna. A szőke haja kócos volt és csatakos valamitől, ami bordó és fekete színbe rászáradt. Nem akartam tudni mi az és azt se, hogy kié. Oda ültem mellé, de csak a gép nyugodt csipogása mutatta, hogy rendben lesz, és csak alszik.

- Mi történt vele? – kérdeztem kiszáradt szájjal.

- Senki se tudja. – állt meg az ágy végében. – Mentem át hozzá, hogy beszélt-e veled végre, de nem reagált a csengőre így beengedtem magam. – mesélte Seb arcát nézve. – A kanapén feküdt, elég rossz állapotba. Nem tudom mi történhetett vele. – rázta a fejét. Ha eddig nem voltam biztos abban, hogy jóban lesznek ez után már tuti.

Seb órák múlva nyitotta ki a szemét, de nem mondta meg, hogy mi történt. Pár nap múlva haza is engedték, mindenki hatalmas megkönnyebbülésére.

°◦○◦°

Hónapok teltek el és minden rendben volt. Elkezdődött a fedett pályás versenysorozat. Kint vártam a színfalak mögött. Éppen Jeremy Lusk volt a pályán. Kelly ott állt mellettünk és a kezét tördelve figyelte a férjét a kivetítőn.

- Figyeld meg, idén én leszek a VB. – piszkáltam Bizzit vigyorogva.

- Álmodban kislány. – nevetett. A következő pillanatban viszont egy hatalmas csattanás hallatszódott a pályáról. Egyszerre kaptuk a fejünket a kivetítő felé, ami mutatta, hogy Jeremy a földön fekszik arccal előre. Egyből Kellyre néztem, aki falfehér volt. Újra játszották az esést. Nem volt elég hosszú az ugrás, és az első kerék eleje ért földet és orra bukott a motorral együtt. Egyből Kelly után kaptam, akinek a lábai megrogytak. Bizzi leugrott a motorról és rohant be a pályára. Jeremy jó barátja volt. Adam Jones és Andre Villa tőlem nem messze álltak, így odajöttek és segítettek Kellyt megtartani. Adam a mellkasához vonta Kellyt, míg Andre segített a motorról lemászni. Én is szabályosan remegtem minden ízemben. Féltem, hogy Jeremynek komoly baja lesz. Mindenki arcán aggódást és félelmet láttam.

- Kelly figyelj rám, kérlek. – rázta meg Adam. Segélykérően nézett rám mikor Kelly továbbra is hisztérikusan zokogott. Oda mentem lehúztam a kezemről a kesztyűt és arcon ütöttem. Erre abba hagyta.

- Kelly ne omolj egyből össze. – öleltem magamhoz. Mondani akartam, hogy nem lesz semmi baj, de nem akartam hazudni. Egy ilyen esés után az ember nem mer ilyet mondani. Úgy kapaszkodott belém, mint fuldokló a mentő övbe. Jeremyt a pálya másik oldalán vitték ki, mert arra közelebb volt a parkoló. Bizzi pedig visszajött hozzánk.

- Gyere Kelly beviszlek a kórházba. – megfogta a könyökénél a kezét és megindult vele a parkoló felé. Adam és Andre felültek a motorra és elindultak ki a pályára.

- Mit csinálnak? – néztem Bizzire, aki a motor hangjára visszafordult.

- Tisztelegnek a sérült előtt, és feladják a versenyt, bár ezek után, úgyse nagyon van olyan, aki felmegy a pályára. – magyarázta. Felültem én is a motorra és kimentem a két srác után. Mentünk pár kört, és egyre több motoros csatlakozott hozzánk, majd lementünk a pályáról letettük a motorokat és mi is indultunk a parkoló felé. Adam vezetett és én ültem az anyós ülésen. Andre hátul Libor Podmol és Mat Rebeaud társaságában. Mindenki a verseny cuccában volt, így elég nehézkes volt a kocsiba be illetve ki szállás. Libor persze különbözött, mert ő eleve nem hord sok védő felszerelést. Ha ma ő esik úgy, ahogy Jeremy, akkor őt már holtan szedik fel a pályáról. Az arcán látszott, hogy ezzel ő is tisztában van.

A kórházban ott volt a legtöbb versenyző, főleg azok, akik ismerték Jeremyt, de ott volt már a családja is. Mind elmondtuk érte egy imát, de ez sem segített. Hajnalban az orvos kijött és elmondta, hogy nem tudták megmenteni. Perceken át néma csend volt a folyosón. A családja és Kelly bent voltak a kórterembe, csak mi versenyzők ültünk kint. Mindenki elgondolkodott azon, hogy akár ő is feküdhetne az ágyban holtan. Nehéz volt elfogadni, hogy egy olyan jó Freestyle Motocrossos mint Jeremy Lusk egy balul elsült mutatvány miatt vesztette életét.

A következő versenyen mindenki fekete karszalaggal versenyzett és mindenki lerótta a tiszteletét Jeremy Lusk sírjánál a temetésen.

Seb persze heteken át rágta a fülemet, hogy inkább hagyjak fel az FMX világával. Féltetett, ezt megértettem. A válaszom viszont mindig az volt, hogy csak ha ő is ott hagyja a Forma 1-et. Nem igazán jutottunk dűlőre, bár az év végén megnyertem a Bajnokságot így én lettem az első FMX női Világ Bajnok.


Jeremy Lusk






Remi Bizouard





Dobogó








Libor Podmol ( Mindig pólóban versenyez)



Andre Villa









Adam Jones

Best International FMX Rider

Jeremy Lusk (USA)

Remi Bizouard (FRA)

Adam Jones (USA)

Mat Rebeaud (SUI)

Robbie Maddison (AUS)

Best European FMX Rider

Andre Villa (NOR)

Remi Bizouard (FRA)

Mat Rebeaud (SUI)

Libor Podmol (CZE)

Thomas Pages (FRA)

Dany Torres (ESP)

Best German FMX Rider

Fabian Bauersachs

Freddy Peters

Lukas Weis

Busty Wolter

Hannes Ackermann

Best International FMX Rookie

Jack Rowe (USA)

Levi Sherwood (NZL)

Brody Wilson (USA)

Petr Pilat (CZE)

Destin Cantrell (USA)

Lance Coury (USA)

Best European FMX Rookie

Petr Pilat (CZE)

Gilles Dejong (BEL)

Jose Miralles (ESP)

Brice Izzo (FRA)

Massimo Bianconcini (ITA)

Best German FMX Rookie

Stefan Bengs

Dennis Garhammer Kal Haase

Robert Naumann

Sebastian Dunkel

Tim Kerling

Best FMX Contest/Series

Night of the Jumps/FIM FMX World Championships

AST Dew Tour

Red Bull X-Fighters

X Games

Crusty Tour

Best FMX Bike

Honda

Kawasaki

KTM

Suzuki

Yamaha

Best FMX Rider Website

AndreVilla.com

RemiBizouard.com

AdamJonesFMX.com

Freddy-FMX.com

RobbieMaddison.com

Best FMX Trick Innovation

Electric Doom — Kyle Loza

540 Flair — Fredrik Johansson

Double Grab Hart Attack Flip — Jeremy Lusk

Front Flip — Jim De Champ

Double Grab Flip — Thomas Pages

Happy Birthday Sebastian!!

Csilla kreált nekünk képeket!! :)

BOLDOG SZÜLINAPOT SEBI!!!

Midnight Lady 14.

Hát elértem ennek a fejezetnek a feltételéhez is! Jó olvasást! :D

Lassan gurultam oda a piros lámpához a kocsisor közt. Egy fiatal srácokból álló csapat ült a kocsiban, ami mellett megálltam. Tátott szájjal néztek rám, amin csak vigyorogni bírtam a bukósisak rejtekébe. Hátra lestem és egy másik motorossal találtam szembe magam. Az én Kawasaki Ninja motorom testvére volt, csak zöldbe. Intettem neki, amire a lámpára mutatott. Oda néztem és éppen láttam, ahogy narancsra vált. Egyből ráhúztam a gázt és már sehol nem volt a kocsiban ülő srácok csodálattal teli tekintette. A fejembe egyre csak a legutóbbi versenyen hallgatott zene ment, ami remekül össze volt komponálva a motor csodálatos hangjával. Egy kocsma előtt álltam meg. Le se szállva a motorról lehúztam a fejemről a bukó sisakot és filmbe illő jelenettel omlott ki alóla a hajam. Megráztam, hogy a helyére kerüljenek a szálak majd hátra fordultam Bizzit keresve az úton.

- Azta... – hallottam meg a suttogást nem messze tőlem. A kocsma előtt állt pár srác, akik nem lehetettek többek 16-17 évesnél és engem bámultak. – Te vagy Tig az FMX-es csaj? – jöttek oda hozzám. Vigyorogva bólintottam. Egy éve telt el ez első FMX-es versenyem óta és már elég jól felismertek az emberek.

- Kaphatunk autógrammot? – kérdezte csillogó szemekkel. Lehúztam a motoros dzsekim cipzárját valamennyire, hogy tudjak rendesen mozogni és leszálltam a motorról. Kitámasztottam és neki dőltem.

- Persze. – rántottam meg a vállam. Az egyik srác a fehér- fekete bukósisakját tartotta oda és a kezembe nyomott egy alkoholos filcet. Volt, aki a hasára kérte az aláírást, és volt normális is, aki egy füzetet dugott az orrom alá. Elvigyorogtam mikor meghallottam a nagymotor zúgását magam mögött.

- Csiga. – vigyorogtam Bizzire.

- Csak simán megállított a rendőr. – vette le ő is a bukót. A tini srácok egyből őt is körbe rajongták. – És ne feledd el Szivi, hogy még mindig én vagyok a 3-szoros FMX bajnok és nem te. – fenyegetett meg az ujjával játékosan. Idén is Bizzi lett a bajnok és én lettem a második a VB-ben, de ez nem számított. Éppen Sebihez mentünk az Abu Dhabi Nagydíjra. Tőle kaptam a motort születésnapomra, de Bizzi beteg ötlete volt, hogy Svájcból motorral menjünk az Emirátusokba. Hátfőn indultunk és normális tempóban szerdán este érkezünk meg. Lassan már ott vagyunk, hiszen kedd este volt. Ami az elején őrült ötlet volt most már fájdalmasan hülye ötletnek tűnt. A motor ennyi rajta ülés után már fájdalmasan széttörte a fenekem, de még mindig jobban jártam, mint Bizzi…

Kint hagytuk a motorokat, ha csorgassa a nép a nyálát majd beültünk egy kis frissítőre a kocsmába ahol szabályosan körbe álltak minket. Persze Bizzi mogorván rájuk nézett és már nem is volt körülöttünk senki.

- Ha oda érünk és túléli a fenekem nagyon elverlek. – mondtam neki franciául, hogy senki ne értse körülöttünk.

- Nagy kár lenne a formás popsidért. – vigyorodott el. – Viszont nagyobb kár az én tojásaimért. – fészkelődött a széken.

- Azokért nem kár. - nevettem el magam. Nem töltöttünk sok időt a kocsmába, inkább tovább indultunk. Jó érzés volt, ahogy a motor minden sejtem megremegteti és száguldozni sem volt utolsó élmény. Nekem a városok és a falvak már rég összemosódtak.

Teljesen kikapcsolt a fejem és csak a száguldást élveztem mikor fékcsikorgást és csattanást halottam magam mögött. Semmi nem jött így lassítottam és hátra néztem. Bizzi az aszfalton feküdt, félig a motor alatt. Egyből oldalra rántottam a motort, kockáztatva, hogy én is eltanyázok és mentem vissza hozzá. Gyorsan leállítottam a motort és leugrottam róla.

- Bizzi! – térdeltem mellé. A kocsis, akivel minden bizonnyal találkozott ott topogott mellettünk. – Hívjon már mentőt! – förmedtem rá. Egyből tárcsázott. Az ölembe akartam húznia a fejét és leszedni a bukót, de nem nyúltam hozzá, mert ennyit már megtanultam az életben, hogy motorbaleset után nem nyúlunk szakszerű segítség nélkül a sérülthez. A bukó széle alatt óvatosan benyúlva tapintottam ki a pulzusát, mert a csuklóját fedte a motoros dzseki és a kesztyű is.

Valamivel nyugodtabban fújtam ki a levegőt mikor éreztem, hogy a pulzusa rendben van. Felkeltem és felmértem a károkat. A kocsi az út másik végén, az aszfalton féknyom. Bizzi lábán ott feküdt a böhöm nehéz Kawasaki. Meg se próbáltam egyedül felállítani a motort.

- Hé, jöjjön, segítsen. – kiabáltam a kocsinak oda. Oda jött, de az arcán értetlenség volt. Bizonyára nem beszélt angolul, csak értett pár szót. Ledobtam a bukót és felkeltem.

- Beszél angolul? – kérdeztem angolul. Furán nézett rám így tovább próbálkoztam. – Esetleg olaszul? – kicsi esélyt láttam rá, hogy pont az anyanyelvemen értsen. Körbe néztem, de fogalmam sem volt milyen nyelvű országba lehetünk. – Könyörgöm, legalább németül beszéljen. – váltottam az általam beszélt harmadik nyelvre. Még mindig kétségbe esetten nézett vissza rám. Valamit mondott egy tök ismeretlen nyelven így fáradtan sóhajtottam. Megpróbáltam elmutogatni mit akarok. Oda mentem a motorhoz és magamra majd rá mutattam majd a motorra. Szerencsére megértette így oda jött és megfogta a kormányt. Elkaptam a kezét. Nem nagyon ért a motorokhoz ez már látszott. Oda tettem a kezét az ülés hátulján lévő kapaszkodóra én pedig megfogtam a kerék fölötti részt ahol tudtam, hogy bármennyire is sérült a motor biztos fogásom lesz. Felállítottuk a Kawát én pedig eltoltam messzebb és kitámasztottam. Végig néztem rajta, majd megpróbáltam beindítani. Tudtam, hogy ha Bizzi felébred az első kérdése a motort lesz. Érte most semmit nem tudtam tenni, és nem is akartam látni, hogy a lába mennyire roncsolódott.

Már fél napja a kórházban ültem és vártam, hogy Bizzi magához térjen. Seb nem örült, de megértette, vagy legalábbis nekem azt mondta megérti, hogy nem megyek. A mentősök már tudtak angolul így megtudtam, hogy Törökországon vagyunk. Arra kaptam fel a fejem, hogy Bizzi megmozdul az ágyon.

- A motorom egybe van? – kérdezte nagyon halkan és rekedten. Erre halkan felnevetettem.

- Egybe van. – bólintottam. – Az első keréknél majd meg kell nézni, mert picit ellen tart és újra kell festeni, de semmi baja.

- És nekem? – próbált meg felülni, de visszanyomtam az ágyban. Nem értem miért akar mindenki egyből felkelni.

- Agyrázkódásod van és a bal lábad enyhén szólva is teljesen szétment. – meséltem neki. – A medencéd megrepedt. A bőröd megvédte a felszerelés, ami rajtad volt.

- Nem véletlen magyarázok, hogy ne nagyzolj, és öltözz szépen be. – morogta. – Ha még egyszer meglátlak motorozni teljes felszerelés nélkül elveszem az összes motorod és addig ütlek egy villás kulccsal, amíg nem jegyzed meg, hogy vedd fel a felszerelést.

- Nincs már neked semmi bajod. – nevettem fel.

A futamot már Svájcból néztük. Semmi igazán meglepő nem volt, hiszen már csak matematikai esélye sem volt a mögötte lévőnek a VB-ben.

Másnap mikor Seb megérkezett egyből elé siettem az ajtóba. Látványosan morcos volt.

- Szia! – öleltem meg, de ellépett tőlem.

- Azt hittem, most is Bizzikéd mellett leszel. – simán besétált mellettem az ajtón. Csak hápogtam. Nem jött ki hang a torkomon.

- Mi bajod? – mentem utána a konyhába. – Azt mondtad, hogy megérted, hogy vele maradok! Nem hagyhattam ott egy idegen országban egyedül!

- És utána is ápolgatni kellett annyira, hogy nem tudtál legalább a futamra kijönni. – csapta le a poharat és bement a nappaliba.

- Te féltékeny vagy? – nevettem el magam.

- Nem nevezném féltékenységnek. – fordult felém. Izzottak a kék szemek. – A hátam mögött folyamatosan megcsalsz vele!

- Ki mondta ezt a hülyeséget? – kérdeztem megdöbbenve.

- Szóval nem is tagadod? – csapott rá a kanapé támlájára.

- De tagadom! – vágtam rá. Lekicsinylően rám nézett majd kiment az udvarra.

- Jobb, ha elmész. – és becsapta maga mögött az ajtót. A könnyeim megállíthatatlanul folytak. Felmentem az emeletre és bedobáltam a fontosabb cuccaimat egy hátitáskába majd a garázsba felültem a motorra és elhajtottam. Nem akartam veszekedni, nem akartam már semmit. Elegem volt. Visszavágytam a nyugodt kis táncosi életemhez. Sok volt nekem ez a versenyzői élet. Még sem álltam a szülőhazámig. Néha fel kellett hajtanom a plexit, hogy letöröljem a könnyeimet, de még az sem érdekelt volna, ha valami bajom esne. Ha Sebnek nem kellek, akkor nem érdekel.

Csak pár óra volt az út, mert gyorsan mentem és motorral nem ragadtam be a dugóba. Egyből a klubba mentem beszélni Justinnal. Este volt, így már égtek a fények és bent fülledt volt a levegő az erotika, az alkohol és a rengeteg pasi összekeveredett szagától. Bukóval a fejemen mentem egészen az irodáig ahova kopogás nélkül nyitottam be. Monic ott ült Justinnal szemben és nagyon elégedetten vigyorgott. Akkor kattant a fejembe helyre minden. Ő beszélte tele Seb fejét. Hiszen ő is kint volt Emirátusokban. Szinte biztos voltam benne, hogy Sebre is rámászott. Sebben bíztam, de ebben a szukában nem. Levettem a bukót és hozzá vágtam a törékeny testhez.

- Te rohadt kurva! – ideje sem volt megijedni, az ujjaim már a haját markolták és székestől a földön feküdt.