Midnight Lady 7

Nagyon nehezen született meg ez a rész, mert napok óta borzalmas migrénnel küzdök. Nagyon örülnék sok-sok kominak :)

Nem sokáig élvezhettem a napot mert pillanatok alatt beborult és elkezdett ömleni az eső. Mindenki egyből rohant tető alá én csak álltam ott a zuhogó esőbe és élveztem ahogy a víz végig folyik rajtam. A kék fűzős felsőm és a farmerom nem is beszélve a topánomról pár pillanat alatt teljesen eláztak. Kint álltam a az első kanyarnál a pályán így nem kellett attól félnem, hogy valaki lát engem. Talán már percek óta állhattam az esőbe arccal az ég felé amikor abba már nem éreztem az esőt az arcomon, de hallani hallottam ahogy zuhog. Mielőtt kinyitottam volna a szemem megéreztem az esőillathoz csatlakozó enyhén mentás illatot. Már féltem kinyitni a szemem.

- Nem kell megvédened az esőtől. – mondta még mindig csukott szemmel. – Most jól esik.

- Megfázol még a végén. – csengett a bársonyos bariton nem messze.

- Köszönöm, hogy rendbe hoztad az életem. – mondtam halkan.

- Nem tettem semmit más mint csendben elszórtam, hogy i is vagy és hol találnak meg. – még mindig csukva volt a szemem, de tudtam, hogy egy laza vállrándítással elintézi az egészet. – Te és Bizouard..?

- Együtt vagyunk-e? – néztem először rá. – Igen, együtt vagyunk. – mondtam halkan. – Sétálunk? – mutattam a pályára amit még mindig az eső áztatott.

- Át kéne öltöznöd valami száraz ruhába. – mondta némi aggódással a szemében. – Sétálunk inkább a motorhome felé. Ott szerzek neked száraz ruhát és akkor sétálunk is ahogy te szeretnéd, és az én kívánságom is teljesül.

- Kompromisszum. – bólintottam mosolyogva.

- Voltál már a sírjuknál? – kérdezte a tájat nézve ahogy sétáltunk vissza felé.

- Nem és nem is szeretnék menni. – mondtam szomorkásan. – Nem bírnám látni, hogy tényleg meghaltak azok akik neveltek.

- Pedig lehet, hogy jobb lenne. – mondta. – Örülök, hogy elvállaltad, hogy bemutatózol holnap.

- Te rendezted el azt is? – kérdeztem semlegesen pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy Bizzinek igaza volt-e.

- Nem. Christian találta ki. – mondta és rám nézett. Figyeltem a hazugság foltjait a szemében, de nem láttam. Tehát Bizzi tévedett.

- Mi a helyzet a csajokkal? – kérdeztem mosolyogva.

- Nincs senkim ha erre gondolsz. – vigyorgott. – Mindnek a hírnevem és a pénzem kell vagy általam akar valakihez közel jutni. – vigyorgott még mindig.

- Én is kihasznállak. – mondtam komoly fejjel. – Általad szeretnék eljutni egy olyan gyerekes és bohóc emberez akit régen nem tudtam levakarni mert mindig ott volt ahol én. – nevettem fel.

- Aljas rágalom! – nevetett ő is. – Na jó talán egy picit igaz. – vigyorgott.

- Még most se tudom, hogy tudsz mindig megtalálni. – csóváltam a fejem.

- Van egy csápom ami érzékeli ha a közelbe vagy. – nevetett.

- Olyan csápja minden pasinak van. – nevettem én is.

- Te kis szexista! – lökött meg egy picit de mivel nevettem ezért instabil voltam és ha nem kap el elesek.

- Én bevallom s büszke is vagyok rá! Egyébként rossz az aki rosszra gondol. – súgtam mert nagyon közel volt az arca az enyémhez.

- Hülye aki nem. – súgta vissza. Teljesen elvesztem a kék szemekben. Nagy erő kellett ahhoz, hogy ellépjek tőle és nevetve berohanjak a Red Bull épületébe. Pár pillanat múlva Sebi is követett és kért nekem csapat ruhát. Egy pólóval és nadrággal a kezembe sétáltam Sebi után a szobájába. Többen is eléggé megbámultak, de soha nem érdekelt mit gondolnak mások. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó célba vettem a kis szobához tartozó fürdőt. Átöltöztem és oda álltam a tükör elé. A sminkem egybe volt mert vízálló kék szem cerkával húztam ki a szemem reggel. A hajam vizes volt ezért össze fogtam és a farmerom zsebéből előtúrtam egy hajgumit. Egy Red Bullos kék trikó volt rajtam és egy szintén csapatlogós nadrág. Mikor elfogadhatónak ítéltem a kinézetem kisétáltam a szoba részbe.

- Nekem mennem kell lassan, mert Bizzi aggódni kezd. – mondtam picit szomorkásan.

- Tig.. – állt fel a fotelből és közvetlen elém lépett. – Része volt a lelépésedben annak, ami előtte héten történt? – kérdezte gondolkodóan.

- Arra gondolsz, hogy részben azért mentem el, mert lefeküdtünk? – kérdeztem megdöbbenve. – Nem! Dehogy is! – esett le, hogy ő ezt most komolyan gondolj.

- Akkor miért nem próbáljuk meg együtt? – fogta meg a kezem.

- Azért mert nekem kapcsolatom van. – mondta magától értetődően.

- És miért vagy vele? Szereted? – kérdezte kifejezéstelenül. – Szerelmes vagy belé vagy csak a hálád van az irányában és némi vonzódás? – szorította meg a kezem.

- Szeretem. – motyogtam a földet nézve.

- Nézz a szemembe és úgy mond és akkor békén hagylak és nem harcolok érted. – nyúlt az állam alá, hogy megemelje a fejem ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

- Ne tedd ezt velem. – suttogtam. – Először egy teljes évembe telt mire eltudtalak valamennyire felejteni. Aztán megjelentél 2 év után. Most sikerült megint annyira lezárni magamba ezt az egészet, hogy boldog lehessek. Ne csináld ezt kérlek. – néztem kétségbeesetten a kék íriszekbe.

- És nem gondolod, hogy ez valamit jelent? – kérdezte szenvedélyesen. – Rám gondolsz amikor vele vagy? Én jutok eszedbe mindenről? Nem gondolod, hogy erre a szívednek lenne egy nyomós oka? Te ne tedd ezt magaddal Jessi! – ölelt meg. Belesimultam az ölelésébe. A gyomromba pillangók verdestek, de én keservesen próbáltam elnyomni ezt az érzést. Olyan volt mintha egy kirakós két része lennénk, pont illettem a karjaiba de ezt próbáltam nem észre venni. Elléptem tőle és adtam egy puszit az arcára majd ott hagytam a szoba közepén állva és kisiettem a kapunk. Mire vissza értem a hotelbe sikerült annyira rendezni az érzéseimet, hogy Bizzi ne neszeljen meg semmit. Legalábbis ebben reménykedtem.

Amikor benyitottam a szobába mintha nyakon öntöttek volna egy nagy vödör vízzel. Bizzi ott ült a kanapén és az ölében egy másik nő volt már félmeztelenül.

- Rohadj meg. – mentem el mellette és elkezdtem beledobálni a cuccaimat a bőröndökbe.

- Megmagyarázom! – kapta el a kezem.

- De engem nem érdekel a magyarázatod. – téptem ki a kezem a szorításából és összehúztam a bőröndöm és kitrappoltam a szobából. Már a kocsiban ültem amikor megeredtek a könnyeim. És még én éreztem magam rosszul. A telefonom szüntelenül rezgett de én csak oda dobtam az anyósülésre és próbáltam megnyugodni. Megálltam az út szélén és letöröltem a könnyeimet. Fogalmam se volt hova menjek így kimentem a pályára. Az eső már elállt szerencsére. Kitúrtam a bőröndömből egy pulcsit és egy másik gatyát és a fejembe húztam a kapucnit. Besétáltam a boxba onnan pedig át a pályára. Már szinte senki nem volt itt, hiszen 9 óra is elmúlott. Felültem az egyik gumifalra és néztem ahogy egyre sötétebb lesz körülöttem. Féltem a sötétben kint, de most ez érdekelt legkevésbé. Rosszul esett amit Bizzi művelt de meglepő módon nem az fájt, hogy úgy tűni mégsem szeret hanem, hogy elárult. Beszélni akartam vele erről az egészről, mert éreztem, hogy Sebinek igaza van, bár ezt nem vallanám be neki. Már egy ideje ott merengtem amikor szapora léptek hangját hallottam és nem sokára meg láttam egy alakot ahogy a pályán fut. Mozdulatlanná dermedtem, féltem, hogy észre vesz és nem éppen kedves ember. Amikor elhaladt előttem hallottam még onnan is, hogy a fülében zene szól. Már azt hittem ilyen simán megúszom a dolgot és nem vesz észre amikor megtorpant és felém fordult pontosan rám nézve. A szívem elkezdett gyorsabban dobogni. Féltem. Iszonyatosan féltem. Már buta ötletnek tartottam, ott maradni.

Midnight Lady 6

Ez csak egy rávezető. :D Most jön majd csak a ficc lényege. :D

Amint vissza értünk a szállásra bevettem magam a fürdőbe és nagyon nem akartam kibújni onnan. Nem értettem magam. Bizzit szeretem de közben folyton előjönnek a képek Sebastianról. Neki döntöttem a fejem a hideg falnak és vettem egy nagy levegőt. Nem tudtam tovább húzni a fürdést így magabiztosan kitártam az ajtót és kisétáltam a szobába. Az egyetlen dolog ami a testem fedte egy köntös volt. Bizzi a kanapén ülve unottan kapcsolgatta a TV-t, de a lépteim neszére felkapta a fejét.

- Baj van? – kérdezte aggódva.

- Semmi baj. Le akarom zárni a múltat. – mondtam magabiztosan és az utolsó csepp erőmet is összegyűjtve kioldottam a köntös kötőjét, hogy az szétnyíljon rajtam. Oda értem közben Bizzi elé aki egyből felkelt a kanapéról és lesöpörte a vállamról a köntöst. Laza mozdulattal kibújt a pólójából és magához húzott egy szenvedélyes csókra. Végig húztam a kezem a mellkasán és a hasán, hogy a nadrág gombján állapodjon meg. Elkezdtem hezitálni amint megéreztem, hogy merevedése van de szerencsére ezt nem vette észre mert végig döntött a kanapén és a nyakam és a dekoltázsom kezdte el kényeztetni. Éppen sikerült megszabadítanom a nadrágjától amikor az ajtón elkezdtek dörömbölni. Bizzi nagyon mérges mozdulattal magára kapta a pólóját és oda nyújtotta nekem a köntöst. Szélesre tárta az ajtót ahol Peter lépdelt be magabiztosan egy kisebb köpcösebb emberrel a sarkában. Automatikusan összébb húztam a köntös magamon amire ők is felfigyeltek.

- Elnézést a zavarásért. – mondta a köpcös ember.

- Bizzi megtennéd, hogy kifáradsz? – nézett rá Peter a még mindig az ajtóban álló férfira.

- Nem. – mondta nemes egyszerűséggel és oda sétált a bőröndömhöz és kivette belőle a legelső pulcsit és gatyát amit talált majd oda nyújtotta nekem. – A hölgy felöltözne uraim. – közölte közömbös hangon. Peter halkan felsóhajtott és elfordult és a társa is mérgesen hátat fordított nekem. Hálásan néztem Bizzire akinek az arcán aggodalmat láttam és féltést. Nem tudtam, hogy mi következik, de ő aggódott miatta. Szúrósan nézett az alacsonyabb férfire akiről fogalmam se volt ki és honnan fújta erre a szél.

- Köszönöm és elnézést. – motyogtam még mindig picit szégyenkezve.

- Ne te kérj elnézést. – mondta Bizzi mérgesen, de tudtam, hogy ez célzás volt Peternek.

- Udvariatlanság volt önökre törni ilyen későn. – mondta enyhén mosolyogva a férfi. – És modortalan is vagyok. Christian Horner. – nyújtott kezet.

- Jessica Duen. – fogadtam el a kézfogást.

- Azért jöttünk, mert Mr.Horner szeretne téged felkérni, hogy pár futam hétvégén jelenj meg a boxukban és esetleg pár trükköt mutass be a pilótái bevonásával. – mondta Peter gonosz mosolyt villantva Bizzire.

- De hát… - pislogtam nagyokat. – Nem is én vagyok a legjobb. Bizzi kétszeres bajnok! – mutattam rá.

- De te vagy a Red Bull támogatott. – mondta kis mosollyal Horner.

- Bizzi? – néztem rá kérdőn. Valami nagyon nem tetszett neki, és nagyon fúrta az oldalamat, hogy mi.

- Ne vállald el. – mondta fa arccal. – Azért kellesz oda, mert nagy a sajtó értéked, hiszen nő vagy. Csak nagyobb fényt akarnak a csapatra. Önös érdek.

- Természetesen ez is benne van a dologban. – bólintott felé Horner. – De leginkább azért, mert szeretnénk a Forma 1-et és az motor sportot közelebb hozni egymáshoz.

- Vagy valami egészen mást vinne közelebb Tighez. – vetette oda hatalmas megvetéssel Bizzi. Ledöbbentem. Miről beszél? Milyen hangnembe? Megőrült? Ránéztem, de ő éppen farkasszemet nézett Hornerrel.

- Kérem ne sértődjön meg, de nem az ön döntése és úgy gondolom, hogy ha nem vállalja el Jessica a felkérést, soha nem lesz igazán nagy hírneve. – mondta kicsit paprikásabb hangnemben Horner.

- Attól lesz híres, hogy a Forma 1-ben csinálnak belőle bohócot és attól, hogy a drágalátos pilótájával ereszti össze, hogy aztán önök legyenek a címlapon? – vágta oda ökölbe szorított kézzel. – Ha ez is csak annak a Vettel gyereknek az ötlete akkor távozzon most. – mutatott az ajtó felé. Oda mentem hozzá és oda bújtam. Minden izma megvolt feszülve az idegességtől. Próbáltam nem bele gondolni, hogy ez az idegesség, nem is Hornernek szól, hanem Sebastiannak.

- Engem még egy pilóta sem ugráltathat uram. – mondta Horner már remegve a dühtől. – A Red Bull támogatottak gyakran meg vannak hívva a futamokra. Megkérném, hogy a magán dolgait ne keverje ide.

- Elfogadom. – mondtam normál hangerőn. – Mikor legyek és hol? – mondtam magabiztosnak tűnve de éreztem ahogy Bizzi ismét megfeszül az ölelésembe.

- Kedden 10kor a reptéren. Spanyolországban találkozunk. - mondta fennkölten majd kisétált az ajtón Peterrel együtt. Bizzi kibontakozott az ölelésemből és bevágta maga után a fürdő ajtót. Megvártam míg a víz el kezd zubogni majd halkan bementem a fürdőbe és ledobáltam a ruháimat. Elhúztam a kabin ajtót és oda simultam a hátához. Teljesen lezártam az agyam, hogy ne kísértsenek a képek. Tudtam, hogy ezt kell tennem.

- Sajnálom. – súgtam neki. – Köszönöm, hogy kiálltál értem. Elmegyek, hogy ne mondhassák, hogy félek és terrorban tartasz. – nevettem fel keserűen. Nem mondott semmit csak megfordult és megcsókolt. Pár pillanatig nem mertem lépni, vártam, hogy jönnek-e a képek. Közben Bizzi már a nyakam kényeztette és a kezei is már a testem fedezték fel. Nem jöttek a képek, most nem. Viszonoztam a csókokat a simogatásokat. És az övé voltam. Mindenestül.

Ismét gyorsan eltelt az idő és már a gépen ültünk. Végül is, sikerült rávenni a Red Bullt, hogy Bizzi velem jöhessen és így már ő is nyugodtabb volt. A tusolós incidens óta nem feküdtünk le, de látszott rajta, hogy sokat jelentett neki, hogy akkor hagytam megtörténni. Az út nem volt olyan hosszú, hiszen nem mentünk vissza Amerikába. A reptéren egy sofőr várt minket aki elvitt egy csoda szép hotelbe. A szobánk első osztályú volt és élveztem, hogy itt lehetek. Aznapra semmi dolgom nem akadt így nem is hagytuk el a szobát. Egész nap DVD-ztünk és hülyültünk, úgy éreztem, minta újra Amerikában lennénk, csak a felkészülés hibázott. Ott is sokat nevettünk és hülyültünk.

Másnap viszont már jelenésem volt a pályán, ahova Bizzi nem volt hajlandó velem jönni. Mire kiértem hatalmas volt a tömeg és mindenhol csapatruhás emberek mászkáltak. Bemutatóm csak holnap lesz, de ki akartam jönni előbb körbe nézni. Holnapra már Bizzit is kirángatom valahogy. Talán ’a motor’ szó megteszi a hatását.

Midnight Lady 5

Kézen fogva sétáltunk vissza a gyakorlóba a tengerparti csók után. Ahogy beértünk az öltőzőből avanzsált szobába Bizzi neki nyomott a falnak és szenvedélyesen megcsókolt. Egyből viszonoztam a vadságot és felsóhajtottam amikor a keze végig simított a hátamon, hogy a fenekem alatt állapodjon meg és egy könnyed mozdulattal felemelte az egyik lábam a csípőjéhez, hogy jobban hozzám simulhasson. Hátra döntöttem a fejem és becsuktam a szemem míg ő a nyakamat kényeztette, de akkor egy régi emlék villant fel ahogy végig húzom a kezem kéjesen egy vizes háton, hogy aztán a szőke rövid tincsekbe fúrjam az ujjaimat. Pont ugyan így simult hozzám.

- Bizzi, engedj el. Most ne. – toltam el magamtól. - Szeretnék letusolni. Egyedül! – tettem még hozzá majd bevettem magam a pici fürdőbe. Ledobáltam a cuccaimat a földre és beálltam a zuhany alá. Felemeltem a fejem a vízsugár felé de egy újabb kép villant be, ahogy a tus alatt áll egy kidolgozott férfi test és oda simulok a vizes hátához. Hátra fordul és huncutul elmosolyodik, a kék szemekben pedig vágy villan… Megráztam a fejem, mintha azzal kiűzhetném a képeket a fejemből. Neki támasztottam a két kezem a falnak és próbáltam megnyugtatni a testem és a lelkem is de hiába, ismét felvillantak képek.. ahogy nevetünk, ahogy kergetőzünk az asztalok körül vagy ahogy az élvezettől nyög a fülembe.

- Elég! – sikítottam kétségbeesetten és össze csuklottam volna, ha két erős kéz nem kap el.

- Tig, mi történt? Héé, gyerünk, el ne ájulj! – felnéztem a csoki barna szemekbe és kezdtem megnyugodni. Mikorra teljesen megnyugodtam már a matracon feküdtünk és Bizzi a hajam és az arcom simogatta. – Jól vagy?

- Igen, sajnálom. – mondtam bűnbánó szemekkel. Nem értettem miért kísértenek annak az egy hétnek a képei. Több év barátság után lettünk szeretők, de ez akkor megszakadt amikor eljöttem és egészen mostanáig azt hittem lezártam magamba. Vettem egy nagy levegőt. – Őszinte leszek. Nekem viszonyom volt Sebivel és annak a képei jöttek elé az agyam egyik elzárt zugából. Ezért borultam ki.

- Ennyire rossz volt az ágyban? – vigyorgott.

- Nem, te marha! – löktem meg nevetve amitől a hátára gördült de húzott magával így rajta kötöttem ki. – Én magam sem értem. – húztam el a számat.

- Hagyd, hogy elfelejtessem veled. – simogatta meg az arcom lágyan majd oda hajolt és nagyon gyengéden megcsókolt.

- Nem vagyok könnyű vérű… - motyogtam a csókba míg a keze már a törölköző sarkát bontogatták.

- Senki sem mondta, hogy az lennél. – simított végig a már csupasz mellemen. – Vedd úgy, hogy ez gyógyító szex. – suttogta a számba.

- Bizzi! – nevettem és elkaptam a kezét. – Ne. Majd eljön az ideje mindennek.

- Oks, akkor aludjunk. – mondta mosolyogva és odafeküdt mellém és jó szorosan odahúzott magához.

A következő napokban ugyan úgy folyt tovább a gyakorlás mint eddig és nem mutatkozott meg, hogy együtt vagyunk csak mikor hulla fáradtan ledőltünk aludni mindig összebújtunk. Többet nem próbálkozott be, úgy tűnt megértette, hogy nem fogom könnyen adni magam és talán az is közre játszott, hogy hulla fáradt volt. A verseny hamar eljött és én nagyon izgultam, de Bizzi folyton elvonta valami butasággal a figyelmem. Fura volt eljönni abból a közegből és a nyilvánosság el állni ennyi idő után. Szerencsém volt, mert Bizzi valami butasággal mindig elterelte a figyelmem így észre se vettem milyen gyorsan eljött a verseny pillanata. Már a színfalak mögött vártunk arra, hogy szólítsanak minket.

- Héé, nyugodj meg. Jó leszel, a legjobbtól tanultál. – vigyorgott magabiztosan amit én se bírtam ki egy lemondó mosoly nélkül.

- Az EGO egekben, reménytelen eset vagy. – sóhajtottam színpadiasan. Nem volt időm kifejteni, hogy miért nem bírok megnyugodni, mert őt hívták ami azt jelentette, hogy a következő én leszek. Kaptam egy ölelést ő pedig egy nagy puszit a bukójára és egy kacsintás után kigurult az emberek figyelem központjába. Hatalmas üdv rivalgás fogadta természetesen és hibátlan és nehéz gyakorlatokat mutatott be amitől egyből első lett így elfoglalhatta a ’ trónt ’ amibe mindig az éppen pontokban vezető FMX-es ült. Többen is lemondóan sóhajtottak, hiszen ha Bizzi egyszer oda beült még nem nagyon tudták túl szárnyalni. Az esélytelenek nyugalmával gurultam ki teljesíteni a programomat.

- Elesni csak nem fogok, minden más bakit meg majd pofátlanul ráfogok valamire vagy valakire. – motyogtam magamba ahogy kigurultam én is a pályára. Engem is hatalmas taps és hangorkán fogadott amitől a vér elkezdett gyorsabban zubogni az ereimben és az agyamból minden félelmet és gátlást kitörölt az adrenalin. Elindult az általam választott zene és elindult az vissza számláló. Egy megadott időn belül kellett teljesítenem amit akartam és utána még dupla pontért volt egy ugrásom. Tudtam, hogy rengetegen figyelnek de nem érdekelt, mert tudtam, hogy Bizzi óvó mégis magabiztos tekintete is figyel és csak az érdekelt, mert megakartam felelni. Neki kezdtem és onnantól nincs megállás. Egyik ugrás a másik után, és fogalmam se volt hányadikat teljesítem amikor meghallottam a sípot ami az idő lejártát jelezte. Még egy ugrást bemutattam és a leérkezés után tudatosult bennem, hogy hibátlan volt mind. Felmentem a dombra és oda álltam a showman mellé.

- Mint egyetlen nő milyen itt lenni és szerepelni? – kérdezte vigyorogva.

- Csodás! – mondtam még kicsit lihegve miután levettem a bukóm és a szemüvegem. Még kérdezett párat majd elkezdett villogni a fény köztem és Bizzi közt, ezzel jelezve, hogy most dől el, hogy átveszem-e az első helyet és azzal a ’ trón ’- hoz vagy nem. Bizzin állt meg a fény és kiírták a pont számom ami 5 ponttal volt kevesebb de csak 3. helyre volt elég. Megvoltam vele teljesen elégedve. Oda mentem a ’ trón ’- hoz és letettem a motort meg a bukómat. Bizzi egyből felkelt és megölelt.

- Nagyon büszke vagyok rád. – súgta oda nevetve.

- És én akkor mit mondjak? – nevettem. Megfogta a kezem és egész végig szorongatta míg megkaptuk a díjakat és a pezsgőket.

Már a színfalak mögött sétáltunk mikor megakadt a szemem Peteren aki már előzőleg gratulált és azt mondta szívesen lát itt minden versenyen. Nem is ő volt az érdekes hanem az akikkel beszélgetett. Nem tudtam tovább sétálni egyszerűen lefagytam amikor a kék szempár rám szegeződött. Elismerően bólintott felém és rám mosolygott.

- Tig, gyerünk már! – fogta meg Bizzi a derekam és elkezdett húzni be az öltözőkbe. Biztos voltam benne, hogy ő is láttam, hogy Sebastian is itt van. Talán próbált is tőle óvni és próbált úgy mozogni velem a színfalak mögött, hogy ne találkozzak össze vele.

- Túl kell lépnem. Végleg. – suttogtam magam elé míg öltöztem de hiába tudtam mit kell tennem, a szempár és a mosoly kísértett ismét.

Midnight Lady 4

Gyorsan telt a Bizzivel töltött idő. Se nyafogni se gondolkodni nem volt erőm. Mindig éjfélig motoroztunk és utána annyira fáradt voltam, hogy tusolás után egyből aludtam és még az sem zaklatott fel, hogy fehérneműben vagy csak egy nagy pólóban fekszem egy pasi mellet pár centire. Néha olyan hideg volt éjjel, hogy az összes takarót magunkra húztuk és olyankor összebújtunk, de soha nem fordult meg a fejembe, hogy bármi is legyen. Már teljesen elvesztettem az idő érzékem így fogalmam sem volt mióta vagyok ott. Reggelente 6kor keltünk és amíg bárki bejöhetett a pályára átmentünk egy másik gyakorló részre. Mindig csak pár percre álltunk meg dél körül enni valamit és utána folytattuk tovább az ugrálást és a gyakorlást.

- Tig, gyere. – nyomta ki a zenét Bizzi egyik délután. Oda gurultam hozzá, nem értettem miért állt meg. – Jó pár napot át edzettünk és nagyon sokat javultak a mutatványaid. Úgy gondoltam itt az idő, hogy lopjuk picit a napot. – vigyorgott. – Mit szeretnél csinálni? Elmenjünk város nézni vagy kajálni? De itt van nem messze a stand is vagy pihennél inkább? – közben felértünk a szobába ahol az elmúlt időt töltöttük ha nem a pályán voltunk.

- A strand jól hangzik. Jól esne a kikapcsolódás. – mosolyogtam míg leszórtam a cuccaimat. – Csak egy baj van. – szontyolodtam el.

- Mi baj lenne? – kérdezte míg ő már a farmerét vette. Én még ugyan abba a cuccba toporogtam.

- Nincs fürdőruhám. – pirultam el. Egy pillanatig döbbenten nézett rám de aztán elnevette magát.

- Hát majd veszünk. – vonta meg a vállát még mindig vigyorogva. Nagyon fellelkesültem, amikor belegondoltam, hogy nemsokára a vízben lubickolhatok. Imádtam a vízben pancsolni, bár nagyon régen voltam utoljára. Fura volt ismét utcai ruhába lenni, mert megszoktam, hogy vagy alvósba vagyok vagy a motoros cuccomba. Azt hittem motorral fogunk menni ezért piit meglepődtem amikor Bizzi nem a garázs felé hanem az ellenkező irányba indult meg.

- Gyalogolunk? – kérdeztem megrökönyödve.

- Igen, először veszünk neked valamit amibe tudsz fürdeni aztán meg lesétálunk a partra. – mosolygott. – Nincs messze, ne vágj ilyen képet. – nevetett az elgyötört arcomon. – Kapsz fagyit.

- De karamellát! – karoltam bele a kezébe majd boldogan sétáltunk az üzletek előtt. – Bizzi, neked nincs senkid, hogy csak így egy hétre szinte összezárkózol velem?

- Nincs. – nézett be az egyik kirakatba. – Folyton utazok Amerika és Európa között. Itt Amerikába az FMX-esek szinte hősök és hatalmas sztárok. – mondta mosolyogva és így, hogy körbe néztem látszott, hogy mennyien nézik meg a sétapartnerem. - Pedig szinte mindenki Európai és ez benne a pláne. Európába nem annyira ismert ez az egész. Ott inkább Moto GP, Forma 1 és Rally ami felkapott. Gondolj bele, hogy egy Forma 1-es pilótát mennyire sztárolnak amivel nem egészen értek egyet. Veszélyes amit csinálnak, de közel sem annyira mint a Rally. Nem összehasonlítható a két kategória és nem vagyok egyikben sem jó így nem ítélkezhetem, de a Rally veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb. Mégis a Forma 1-esek a nagyobb sztárok. Ugyan ez van a Moto GP és az FMX vagy a motocross között.

- Igazad van, de a Forma 1 a tökéletességre épül. Mérnöki precizitás és a pilóta hibátlan munkája hozza meg az eredményeket. – magyaráztam nagy átéléssel. – A Forma 1 minden szempontból Király Kategória és nem csak a pilótáknak hanem a mérnököknek a tervezőknek.. mindenkinek.

- Látom nagyon oda vagy érte. – nevetett. – Gyere ide nézzünk be. – húzott be egy boltba.

- Régen autóversenyző voltam és nekem is a célom a Forma 1 volt. – mondtam elszontyolodva.

- És miért nem vagy már sokszoros VB? – vigyorgott.

- Hagyjuk. – mondtam.

- Ez a neked való. – mutatott fel egy egybe részes borzalmasan ronda úszódresszt.

- Ugye csak viccelsz? – nevettem.

- Vagy inkább ez? – vett le egy rettentő mini semmit nem takaró tangás bikinit. Maga elé tartotta a kettőt és végig nézett rajtam. – Inkább ez. – nyújtotta felém nevetve a kék mini bikinit.

- Szó sem lehet róla! – nevettem.

- Ha már van mit mutogatnod és van hozzá tested akkor mutogasd! – vigyorgott.

- Ezt most bóknak veszem. – nevettem majd levettem egy normál bikinit a többi közül. – Ehhez mit szólsz?

- Sokat takar. – vigyorgott.

- Tudod mit? Ha te férfi tangába jelensz meg a standon akkor én is felveszem azt. – böktem a falatnyi anyag együttesre.

- Tetszik az a fürdőruha, azt próbáld meg. – mutatott a kezembe lévő normális bikinire. Elnevettem magam és kivettem a kezéből a mini bikinit is és bevonultam az öltözőbe.

- Megnézed? – kiabáltam ki. Pár pillanat múlva elhúzta egy picit a függönyt és mögém lépett. Én a tükörrel szemben álltam és nekem tetszett. – Ez a normális bikini.

- Észre vettem. – játszotta a szomorút. – Felpróbálod a másikat is? – vigyorgott.

- Fel, de tünés ki. – tessékeltem ki. Gyorsan átvettem, de nagyon feszélyezett mert szinte semmit nem takart belőlem.

- Na? Megnézhetem? – kérdezte türelmetlenül.

- Nem! – vágtam rá de hiába mert elhúzta a függönyt és megint beállt mögém. – Mondom nem…

- Most magammal szúrtam ki. – nézett végig rajtam a tükörben. Hátrébb lépett egy lépést és hátul is végig nézett rajtam. – Elmondod mi történt? – húzta végig az ujját a hátamon lévő hegen ami alig látszott.

- Én egy night clubba táncoltam 2 évig és egyszer egy részeg kuncsaftnak nem tetszett, hogy nem tud megvenni semmi pénzért. Neki lökött az ablaknak ami eltört és végig vágta a hátam aztán dühében belevágott egy szilánkot a combomba is. Innen vannak a hegek, mert nem volt pénzem orvosi ellátásra és nem hagyhattam fel a munkával. Hetekig olyan ruhákba táncoltam ami takarta a sebeket. Úgy hegedtek be, hogy csak az éles szemek vegyék észre. – mondtam szomorúan. Bizzi elhúzta a száját majd a mellkasához vont így a hátam teljesen hozzá simult.

- Szóval ennyire jó lenne ez a bikini? – nevettem fel ahogy leesett, hogy mi feszül a fenekemnek.

- Igen. – nevetett fel. – De ha táncos voltál miért vagy szégyenlős?

- Az csak egy munka volt. – vontam meg a vállam. Nyomott egy puszit a fejem búbjára és kiment az öltöző fülkéből. Gyorsan vissza öltöztem majd az orra elé tartottam a két fürdőruhát remélve, hogy nem az apró fecnikből állót választja. Elvette a kezemből a normál bikinit és megindult a pénztár felé. Vissza tettem a helyére a másikat és utána mentem.

- Egyébként mit művelsz? - érdeklődtem amikor előszedte a pénztárcáját.

- Fizetek. – mondta tök egyértelműen.

- Dehogy fizetsz! – próbáltam arrébb lökdösni, de még mindig ő volt az erősebb. Kisebb hadakozás alakult ki köztünk, de ő nyert így én bedurcizva kivonultam az üzletből.

- Durcika kérsz fagyit? – ért utol mosolyogva.

- Nem! – sétáltam tovább összefont karral.

- Jó. – mondta gonoszul mosolyogva majd megállt a fagyisnál és vett egy adag karamellát és csokit.

- Tessék. – dugta az orrom alá a karamellát.

- Nem kérem. – mondtam még mindig hisztizve.

- Muszáj. – nyomta a kezembe. – Én nem szeretem a karamellát. Tessék megenni Durcika. – mérgesen össze vontam a szemöldököm majd nyelvet nyújtottam rá.

- Ne incselkedj a nagyobbal. – dorgált meg nevetve.

- Honnan veszed, hogy idősebb vagy? – néztem rá kérdőn a fagyimat eszegetve.

- 24 vagyok, nem hiszem, hogy idősebb lennél. – vonta meg a vállát.

- Hát tényleg nem. – húztam fel az orrom bosszúsan. – Én csak 21 vagyok. – vigyorogva nézett rám vissza.

Nem telet sokba és tényleg leértünk a strandra. Elsétáltunk az egyik elhagyatottabb részére és oda ledobáltuk a cuccainkat. Elmentem átöltözni majd célba vettük a vizet.

- Ez hideg !!! – futottam vissza a meleg homokba. Rettentő hideg volt a víz.

- Ne hisztizz te akartál lejönni. – nevetett. Megráztam a fejemet de rosszul jártam mert oda jött és felkapott.

- Tegyél le! – kiabáltam.

- Oks. – és elengedett én pedig a derékig érő hideg vízbe elsüllyedtem.

- Te megvagy zakkanva? - löktem meg amikor már a két lábamon álltam. – Ez hideg.

- Vagy csak a tested forró. – mosolygott. Oda húzott magához és befordított a mélyvíz felé. Hozzá simult a hideg hátamhoz a forró mellkasával éreztem ahogy egy picit összerezzent. – Ezért szeretem a tengert. – mutatott végig a horizonton ahol csak víz volt. Elkezdtem befelé sétálni de amikor nekem már a hasamig ért a víz elkapta a derekam és belehúzott az ölébe. Így ért a víz nekem már nyakig.

- Nézz a lábad elé. – mutatott oda ahova lépni akartam. Észre se vettem a víz tisztasága miatt, hogy egy kisebb szakadék szélén voltunk. Nem messze tőlünk oldalra kivolt téve egy vigyázz tábla is. – Nagyon mély innentől már a víz.

- Tudok úszni. – mondtam, de nem mozdultam. Jól esett Bizzi ölében ülve nézni a hatalmas kékséget, de hiányérzetem volt, csak nem értettem mi hiányozhat.

- Lehet, hogy még nem érzed, de a tested nem díjazná ilyen fárasztó napok után az úszást sokáig. – mondta mosolyogva és még közelebb vont magához. Már nem érdekelt a hiány érzetem. Napok óta először gondoltam Bizzire úgy mint egy pasira.

- Igazad van. – suttogtam, mintha a hangos beszéddel megtörném a pillanatot. Addig fészkelődött míg nem érte el, hogy már vele szemben üljek az ölében. Végig simított a hideg kezével az arcomon, hogy aztán félig az arcomat félig a nyakamat fogva közelebb húzzon magához. Ahogy a puha ajkait az enyémekre nyomta bukfencezett egyet a gyomrom. Nem ment tovább hanem a homlokát az enyémnek döntötte és kinyitotta a szemeit. A csoki barna szemekben némi hezitálást láttam. Elmosolyodtam és viszonoztam a csókot ezúttal elmélyítve. Éreztem ahogy ő is belemosolyog a csókba.