Midnight Lady 2

Na, beindulnak az események. :D

Dél körül ébredtem fel. Kimásztam az ágyból és kinéztem az ablakon. A Nap hétágra sütött és hideg sem volt. Felkaptam a székről a motoros nadrágom és magara rángattam majd egy atlétát is és belebújtam a lábszár védővel ellátott motoros cipőmbe. Kifele menet beledobtam egy üveg ásványvizet a táskámba meg egy almát és a tegnap kapott borítékot. Felkaptam a cross sisakom és bele bújtam a motoros dzsekimbe. Bezártam az ajtót és lerohantam a garázsba ahonnan kitoltam a KTM cross motorom. Felültem rá és meg se álltam a Forma 1-es pályáig. Tudtam, hogy a pilóták csak 1 körül érkeznek ki a pályára és rátámaszkodtam a fekete motoromra és figyeltem az érkező autókat.

Nem kellett sokat várnom és megjelent a várt kocsi. Sebastian kiszállt és egyből megakadt rajtam a pillantása. Biztos voltam benne, hogy felismert, hisz a sisakom még tőle kaptam évekkel ezelőtt.

- Szia. – ért oda hozzám. – Mit csinálsz itt? Beszélgetni szeretnél? – tette zsebre a kezeit.

- Szia, nem. Csak ezt hoztam vissza. – szedtem elő a borítékot és felé nyújtottam.

- A tiéd. – nézett még mindig rám. Felhúztam a bukóra a szemüveget és teljesen nyugodtan néztem vissza rá.

- Nem kell a pénzed. – dobtam a táskájára amit letett a földre. – Mikor eljöttem megmondtam, hogy innentől kezdve nem ismerjük egymást.

- Ki mondta, hogy a múlt miatt kaptad? – húzta féloldalas mosolyra a száját.

- Nem érdekel, nem kell a pénzed. – húztam vissza a szemüveget és ráültem a motorra. – Sok sikert az idényhez Mr. Vettel. – mondtam neki semleges hangon majd elhajtottam. Egyből célba vettem az erdőt és a sebességtől és a kihívástól amit az erdőbe várt, a rönkök és a meredek domboldalak által, kikapcsolt az agyam. Felmentem a kedvenc helyemre ahonnan lehetett látni a verseny pályát és leültem és előszedtem az almát a táskámból. Figyeltem ahogy az első pici foltok elindulnak a pálya fekete aszfaltján. Én is lehettem volna, híres versenyző, akár Forma 1ben akár FMXben vagy crossban, de 2 éve csapot papot ott hagytam és elmenekültem az akkori életemből. A szüleim meghaltak a mai napig tisztázatlan okok miatt és nem bírtam látni mindenki sajnálkozó tekintetét. Nem akartam tudomás szerezni arról, hogy akkor már évek óta csak magammal foglalkoztam, hogy felküzdjem magam a király kategóriába. Sebastian sokáig a csapattársam volt és legjobb barátom. Mindent tudtunk egymásról csak én ismertem igazán és ez fordítva is igaz volt. Ő jól bírta a terhet ami egy autósportolón van ahogy egyre feljebb kerül és egyre jobban hajtják. Nagy volt a teher, hiszen egyetlen nőként voltam abba a kategóriában. Sokszor menekültem a motorozásban és egyik nap döntés elé állítottak, hogy motor vagy autó. Döntenem kellett, hogy melyik marad meg hobbinak és melyikkel török komoly esélyekkel VB címre. Nem akartam dönteni, féltem a következményektől. Összevesztem Sebastiannal és inkább haza menekültem 1 év után a szüleimhez, de ott csak a vér és két hulla fogadott. Zokogva hívtam fel Sebit és elmondtam neki, hogy eltűnök és ne keressen, felejtsen el. Persze ez neki nem tetszett. Felszálltam az első gyorsvonatra ami jött és magam mögött hagytam a hazám.

Itt kötöttem ki Olaszországban és az első dolgom volt, hogy a tengerbe dobjam a telefonom és mindent ami a régi életemre emlékeztetett, kivéve a sisakom. A maradék pénzemből megvettem azt a lakást és a többihez azóta sem nyúltam. Megkaptam a munkát a clubban és azóta semmi nem változott. Motorozgattam és ott táncoltam. Ennek már 2 éve mégis amikor ide jön Monzába a Forma 1 mindig kiülök ide és figyelem ahogy az autók száguldanak. Ilyenkor mindig ott van az a folt a szívemen amit kitéptem amikor mindent otthagyva eljöttem. Néha vissza vágytam, de nem bírtam volna vissza menni oda. Monik volt az egyetlen barátnőm, de csak felületes volt a kapcsolatunk mert én nem kérdeztem az ő múltját ő pedig nem kérdezte az enyémet rajta kívül csak egy cicám volt, aki az első pár itt töltött napban találtam egy dobozba a zuhogó esőben. Na és persze a motorom amire költöttem az összes megkeresett pénzem. Étellel nem igazán volt gondom, mert tartanom kellett a vékony szép alakom.

Ránéztem az órámra és már 3 órája ott ültem. Felpattantam a motorra és jó nagy kerülővel haza mentem.

- Hello cicus. – emeltem fel a garázsban a hófehérszőrű cicámat. Nem adtam neki nevet mert a nevünk tesz azzá akik vagyunk. – Na éhes vagy? – sétáltam fel vele a lakásba. Letettem a pultra és szedtem elő a hűtőből neki tejet és konzervet. Én is megittam egy nagy pohár tejet majd beálltam a tus alá.

7-kor összekészültem és átsétáltam a bárba ahol még csak az ott dolgozók voltak.

- Szia Tig. – köszönt mosolyogva oda Tina, aki éppen a piákat pakolta ki a dobozokból. Többen a székeket és az asztalokat rendezgették és mindenfelé fehér pamacsokat és tollakat szórtak szét.

- Szia Tina, mi lesz ma itt? – kérdeztem kíváncsian.

- Pehely nap. – vonta meg a vállát.

- Igen tényleg, tegnap mintha Justin mondta volna. – mosolyogtam majd hátra mentem.

Felöltöztem teljesen fehérbe és a hajam feltűztem majd pár pihét beleszórtam. A szemem is fehérrel sminkeltem ki. Felragasztottam a műszempillákat és beleléptem a fehér magas sarkúmba. Mire kész lettem már mi jöttünk és ismét külön számmal nyitottunk Monikkal. Ismét ott ült a sarokba de most egyedül és engem nézett. Többen is oda mentek táncolni neki, de rájuk se nézett, végig csak engem bámult. Az utolsó fél órámban ismét felültem a pultra és kértem egy narancs levet. Ez nálam bevett szokás volt. Megint oda jött hozzám, de nem szólt egy szót sem, csak oda ült a mellettem lévő bárszékre és rendelt egy Red Bull wiskyt amit lassan kortyolgatva ivott míg a pultnak háttal pásztázta a termet ahogy én is. Amint kigyulladt a kis fehér lámpa ami nekünk jelezte, hogy mehetünk vissza öltözni leugrottam a pultról és besétáltam egy szó nélkül az öltözőbe. Fent lerúgtam a magas sarkúmat és oda sétáltam az ablakhoz, pont láttam ahogy elhagyja a bárt és beül a kocsijába majd elhajt. Vártam pár percet majd átöltöztem és haza sétáltam ahol egy gyors tusolás után végig feküdtem az ágyamban.

Ez ment egy teljes hétig. Soha nem szóltunk egymáshoz, de nem volt kínos a csend sem. Figyeltem ahogy elmegy és csak utána indultam én is haza. De egyik éjjel nem ült ott. És nem is tartózkodott a bárban. Meglepődve tudatosult bennem, hogy egyből őt kerestem és szomorúan dobbant meg a szívem amikor nem volt ott. Egész végig az ajtó felé pillantgattam, hátha befut. Nem jött, bizonyára véget ért a teszt és már messze jár. Szomorúan mentem haza és ébredés után első dolgom volt ismét kimenni a kedvenc helyemre, megnézni, hogy tényleg véget ért-e a teszt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a pálya kihalt és csak pár ember lézeng rajta. Meglepő volt, hogy mennyire lehangolt, az, hogy nem köszönt el. De miért is köszönt volna el? Én is csak leléptem, és nem hagytam neki visszakozási lehetőséget. Miért mondott volna búcsút amikor nem is szóltunk egymáshoz? Ésszel felfogtam, hogy teljesen ésszerű, hogy így történt, a szívem mégis ismét sajgott.

Másnap amikor beértem a bárba Tina izgatottan jött elém.

- Valaki vár fent az irodában! – mondta teljesen kipirult arccal és ott volt a boldog mosoly az arcán. Egyből rohantam, háta ő lesz, de Justinon kívül egy középkorú férfi ült az irodában.

- Jó estét, Peter Bonne vagyok. – csókolt kezet.

- Jó estét én pedig Jessica Duen. – biccentettem felé majd kérdőn néztem Justinra. – De mindenki Tignek hív.

- Örülök, hogy megismerhetlek Tig. – mosolygott. – De térjünk a lényegre.

- Ne kíméljen. – ültem le a másik fotelba.

- Hallottam magáról egy kedves barátomtól és kicsit utána néztem az elért eredményeinek. - mosolyogott. – Én az FMX, azaz a Freestyle Motocross egyik vezetője vagyok és szeretnék felajánlani egy lehetőséget, hogy ebben a kategóriában versenyezzen. Ahogy hallottam nagyon ügyes és merész is hozzá. Nem utolsó sorban, pedig hatalmas PR értéke lenne. – vigyorgott. – Már beszéltem több komolyabb szponzorral is és a Red Bull szívesen szárnyai alá venné újra. Természetesen nem kell most válaszolnia.

- Én.. – biztos voltam benne, hogy Sebi keze van a dologban és abban is ha ezt elszalasztom többet nem lesz kiút innen. Muszáj magam mögött hagyni a múltat végre és vissza térni a versenyek adrenalinos világába. – Igen, szívesen kipróbálnám magam a legjobbak között.

- Ez csodálatos! – lelkendezett. – Egy lehetőséget kap versenyen is bizonyítani és már beszéltem egy profival aki segít vissza rázódni és tökéletesíteni az ugrásokat. Ha a versenyen be kerül a legjobb 8-be akkor 2 éves szerződést ajánlunk. Rendben van így?

- Igen. – mondtam boldogan, majd ránéztem Justinra. – Neked mi a véleményed?

- Menj madárkám. – mosolygott. – Nehéz lesz pótolni, de menj és legyél te a legjobb! – megöleltem, majd mindent megbeszéltem Peterrel. Haza mentem és össze pakoltam, mert holnap indulok az USA-ba ahol tudok gyakorolni, hiszen 2 éve ugráltam utoljára motorral.