Midnight Lady 1

Hát itt van az első fejezet. Remélem tetszeni fog.

- Hallottad, hogy itt tesztelnek a Forma 1-esek? – kérdezte Monik míg az utolsó simításokat végezte a haján.

- Tényleg? Nem, nem tudtam. – vontam meg a vállam. – Így jó vagyok? – néztem végig magamon a tükörben. Elég magas tűsarkúba egyensúlyoztam. A combom közepéig piros necc harisnya fedte a lábam. Egy egyszerű piros tanga volt rajtam és egy hozzá passzoló fűző emelte ki a vékony vonalaimat és a normál mérető melleimet. A szám vörösre volt kenve, az alsó ajkam egy pierszing emelte még jobban ki. Csillogó fekete-piros színekkel volt kiemelve a világos kék szemem. A szőke hajamba piros tincsek lógtak és az egész felvolt tupírozva kicsit, hogy kócosnak tűnjek. Az arcomon pirosító és a dekoltázsomon egy medál csillogott. A körmeim eredetien hosszúak voltak és most vérvörösek és csillogóak.

- Gyönyörű vagy és dögös mint mindig Tig. – ölelt át hátulról. – És én, hogy festek? – fordult meg szépen lassan. A barna szőke meliros haja szög egyenesen hullott a hátára és ugyan olyan szerelésben volt mint én, csak hófehér volt, ahogy a sminkje is.

- Ellenállhatatlan Monik. – kacsintottam kacagva rá.

- Szépségeim idő van. – jött be Justin. – Kápráztassátok el a közönséget. Ma több komolyabb vendég is itt van. Ma mindent vessetek be amit csak tudtok és amit csak akartok. – vigyorgott majd kitessékelt minket az öltözőből. Ahogy oda kiértünk még sötétebb lett. Majd elkezdődött a mi számunk. Egyszerre kezdtünk el vonaglani a zenére. Körbe pillantottam a félhomályban. Mindenhol emberek ültek, mindössze 2-3 nőt láttam ma este akik nem itt dolgoznak. Mindig számon tartom, hány nő van itt, hiszen egy night clubba nem szoktak nők járni. Itt dolgoztam immár 2 éve mint táncos lány. Rávitt az élet, de már nem bántam. Ez volt az otthonom. Közben már véget ért a számunk is és elkezdünk a tömegben sétálni és egy picit minden pasit bolondítani. Az ölükbe ültünk, ráztuk magunkat vagy csak szemeztünk velük. A mi feladatunk volt felizgatni őket, hogy aztán hátul egy másik lányon akik kielégítés céljából voltak itt kezelésbe vegyék őket, ha szeretnék. Mi soha nem bújtunk ágyba egyikkel sem.

- Tig nézd! – mutatott az egyik sarokban lévő asztalhoz. – Jössz? – vigyorgott ördögien rám.

- Kik azok? – játszottam az értetlent, pedig pontosan tudtam, hogy Forma 1-es pilóták és ott dolgozó emberek.

- Pilóták! Gazdagok! – kacagott. – Gyere műsorozzunk.

- Monik, akinek ide belépőre futja az csak gazdag lehet. – mondtam epésen. – Menj nyugodtan, most tiéd a nagyhal. Csak a tiéd. – súgtam a fülébe.

- Szükséged van a pénzre neked is szivi. – fogta meg a kezem. – Gyere már! Mi bajod velük?

- Semmi. Menjünk. –sóhajtottam. Két oldalról sétáltunk oda majd én az asztal közepén lévő rudat vettem célba. Inkább a rúd és fájjon holnap a combom. Felléptem az asztalra és körbe fordultam lassan a rúdon. Megakadt a szemem az egyik aki picit félénken ült köztük. Ő volt az. Rabul ejtettek a kék szemei. Mindenhova és mindenkire néztem, csak rá nem. Végig éreztem a kék szemeket magamon.

- Hogy hívnak édesem? – állt fel az egyik srác a székéből és felnézett rám. Leguggoltam hozzá és neki dőltem a rúdnak.

- Itt mindenki Tignek hív. – mondtam neki a számat nyalva. Tudtam, mi az ami felizgatja a férfiakat és próbáltam mindent jól csinálni még úgy is, hogy pontosan tudtam, hogy ő még mindig engem figyel.

- Engem Andriannak hívnak. – mondta vigyorogva. – Lenne kedved velem éjszakázni?

- Nem tudod megfizetni. – mondtam a megszokott szöveget ördögien mosolyogva.

- Mond az árat és megfizetem. – kötötte az ebet a karóhoz.

- Vedd úgy szivi, hogy ez egy múzeum és mi vagyunk a felbecsülhetetlen értékű festmények. – mondtam még mindig ördögien. – És egy múzeumba mindent a szemnek és semmit a kéznek Adrianom. – kacsintottam majd felegyenesedtem és tovább táncoltam. Ismét lement egy szám és én leugrottam az asztalról és a fenekem rázva elsétáltam.

- Tina, a szokásosat léci. – ültem fel a pultra keresztbe tett lábakkal. Tina volt a pultos ő még csak 2 hete volt itt. Elém tette a narancs levem amit elkezdtem kortyolgatni míg ismét körbe néztem. Egyre több ember tűnt el a függöny mögött ami a privát szobákat rejtette. Most kezdett beindulni az élet.

- Jól leráztad Adriant. – csengett mögöttem egy kellemes bariton hang. –2 év, hosszú idő.

- Szőke herceg, te most beszélgetni akarsz? – mosolyogtam szexisen.

- Sebastiannak hívnak még mindig. – mondta nevetve. – Igen, beszélgetni szeretnék.

- Szőke herceg, ide bAszélgetni jönnek az emberek. Nem dumálni. – nevettem.

- Egy vodkát a hölgynek nekem pedig egy Red Bull wiskyt. – nézett rá Tinára. Rám nézett kérdőn én pedig bólogattam. Piát nem utasítunk vissza, fizessen csak a vendég.

- Köszönöm - vettem el a felém nyújtott poharat. Megemeltem felé és beleöntöttem az egészet a számba majd mintha innék rá narancsot beleköptem a narancslémbe. – Köszönöm a meghívást, és a csevejt de most mennem kell. –leugrottam a pultról és bemenekültem hátra az öltözőbe. Ott már készen volt a váltás. 4 órát mi táncolunk 4 órát mások. Elkezdtem átöltözni egy egyszerű pólóba és farmerba. Mire átöltöztem a többi lány és bejött és a váltás kiment. Kifésültem a hajam és össze cofiztam. Lemostam a sminkem és belebújtam a sportcipőmbe. Átsétáltam a főnöki irodába felvenni a fizum és a hátsó ajtón elhagytam a bárt.

- Várj Tig! – kiabált Monik. – Ez a tiéd. – adott a kezembe egy borítékot ami elég vastag volt.

- Ez mi? – kérdeztem értetlenül.

- Az egyik fontos vendég küldte. – vonta meg a vállát. Kinyitottam a borítékot és irtózatosan sok pénz volt benne és egy cetli.

„ Köszönöm a csevejt. S.V. „

Mire felnéztem Monik már az utca végén járt.

- S.V. – mondtam ki hangosan a monogramot. – Sebastian Vettel, Red Bull Racing. – gondolkodtam hangosan. – Holnap vissza adom neked. – mosolyogtam. Majd elindultam haza gyalog. Haza? Egy panel lakásba ahol 2 éve élek. Lakás? Lyuk sokkal jobb szó rá.

Felsétáltam a 4.re és bementem a lakásomba. Ledobtam a borítékot az asztalra és beálltam a zuhany alá majd víztől csöpögő hajjal végig feküdtem az ágyon. A szomszédból dübörgő zene szólt és hallani lehetett a vonatot ahogy nem messze eldübörög. Becsuktam a szemem és felrémlett előttem egy régi történés. Még a szüleim halála előttről mikor még mindenem volt az autósport és a motorsport. Ahogy egymást előzgettük majd estéket dumáltunk végig és szinte mindig elaludtam, és egy cetli várt ébredéskor amin mindig csak annyi állt, hogy „Köszönöm a csevejt. S.V.’. Féltem, hogy újra összefutok a múltammal. Nem hittem volna, hogy pont itt Olaszországban egy night clubban futok vele össze 2 év után.

- Semmit nem változtál Basi. – sóhajtottam fel szomorúan. Majd átfordultam a másik oldalamra és elnyomott az álom.