Midnight Lady 5

Kézen fogva sétáltunk vissza a gyakorlóba a tengerparti csók után. Ahogy beértünk az öltőzőből avanzsált szobába Bizzi neki nyomott a falnak és szenvedélyesen megcsókolt. Egyből viszonoztam a vadságot és felsóhajtottam amikor a keze végig simított a hátamon, hogy a fenekem alatt állapodjon meg és egy könnyed mozdulattal felemelte az egyik lábam a csípőjéhez, hogy jobban hozzám simulhasson. Hátra döntöttem a fejem és becsuktam a szemem míg ő a nyakamat kényeztette, de akkor egy régi emlék villant fel ahogy végig húzom a kezem kéjesen egy vizes háton, hogy aztán a szőke rövid tincsekbe fúrjam az ujjaimat. Pont ugyan így simult hozzám.

- Bizzi, engedj el. Most ne. – toltam el magamtól. - Szeretnék letusolni. Egyedül! – tettem még hozzá majd bevettem magam a pici fürdőbe. Ledobáltam a cuccaimat a földre és beálltam a zuhany alá. Felemeltem a fejem a vízsugár felé de egy újabb kép villant be, ahogy a tus alatt áll egy kidolgozott férfi test és oda simulok a vizes hátához. Hátra fordul és huncutul elmosolyodik, a kék szemekben pedig vágy villan… Megráztam a fejem, mintha azzal kiűzhetném a képeket a fejemből. Neki támasztottam a két kezem a falnak és próbáltam megnyugtatni a testem és a lelkem is de hiába, ismét felvillantak képek.. ahogy nevetünk, ahogy kergetőzünk az asztalok körül vagy ahogy az élvezettől nyög a fülembe.

- Elég! – sikítottam kétségbeesetten és össze csuklottam volna, ha két erős kéz nem kap el.

- Tig, mi történt? Héé, gyerünk, el ne ájulj! – felnéztem a csoki barna szemekbe és kezdtem megnyugodni. Mikorra teljesen megnyugodtam már a matracon feküdtünk és Bizzi a hajam és az arcom simogatta. – Jól vagy?

- Igen, sajnálom. – mondtam bűnbánó szemekkel. Nem értettem miért kísértenek annak az egy hétnek a képei. Több év barátság után lettünk szeretők, de ez akkor megszakadt amikor eljöttem és egészen mostanáig azt hittem lezártam magamba. Vettem egy nagy levegőt. – Őszinte leszek. Nekem viszonyom volt Sebivel és annak a képei jöttek elé az agyam egyik elzárt zugából. Ezért borultam ki.

- Ennyire rossz volt az ágyban? – vigyorgott.

- Nem, te marha! – löktem meg nevetve amitől a hátára gördült de húzott magával így rajta kötöttem ki. – Én magam sem értem. – húztam el a számat.

- Hagyd, hogy elfelejtessem veled. – simogatta meg az arcom lágyan majd oda hajolt és nagyon gyengéden megcsókolt.

- Nem vagyok könnyű vérű… - motyogtam a csókba míg a keze már a törölköző sarkát bontogatták.

- Senki sem mondta, hogy az lennél. – simított végig a már csupasz mellemen. – Vedd úgy, hogy ez gyógyító szex. – suttogta a számba.

- Bizzi! – nevettem és elkaptam a kezét. – Ne. Majd eljön az ideje mindennek.

- Oks, akkor aludjunk. – mondta mosolyogva és odafeküdt mellém és jó szorosan odahúzott magához.

A következő napokban ugyan úgy folyt tovább a gyakorlás mint eddig és nem mutatkozott meg, hogy együtt vagyunk csak mikor hulla fáradtan ledőltünk aludni mindig összebújtunk. Többet nem próbálkozott be, úgy tűnt megértette, hogy nem fogom könnyen adni magam és talán az is közre játszott, hogy hulla fáradt volt. A verseny hamar eljött és én nagyon izgultam, de Bizzi folyton elvonta valami butasággal a figyelmem. Fura volt eljönni abból a közegből és a nyilvánosság el állni ennyi idő után. Szerencsém volt, mert Bizzi valami butasággal mindig elterelte a figyelmem így észre se vettem milyen gyorsan eljött a verseny pillanata. Már a színfalak mögött vártunk arra, hogy szólítsanak minket.

- Héé, nyugodj meg. Jó leszel, a legjobbtól tanultál. – vigyorgott magabiztosan amit én se bírtam ki egy lemondó mosoly nélkül.

- Az EGO egekben, reménytelen eset vagy. – sóhajtottam színpadiasan. Nem volt időm kifejteni, hogy miért nem bírok megnyugodni, mert őt hívták ami azt jelentette, hogy a következő én leszek. Kaptam egy ölelést ő pedig egy nagy puszit a bukójára és egy kacsintás után kigurult az emberek figyelem központjába. Hatalmas üdv rivalgás fogadta természetesen és hibátlan és nehéz gyakorlatokat mutatott be amitől egyből első lett így elfoglalhatta a ’ trónt ’ amibe mindig az éppen pontokban vezető FMX-es ült. Többen is lemondóan sóhajtottak, hiszen ha Bizzi egyszer oda beült még nem nagyon tudták túl szárnyalni. Az esélytelenek nyugalmával gurultam ki teljesíteni a programomat.

- Elesni csak nem fogok, minden más bakit meg majd pofátlanul ráfogok valamire vagy valakire. – motyogtam magamba ahogy kigurultam én is a pályára. Engem is hatalmas taps és hangorkán fogadott amitől a vér elkezdett gyorsabban zubogni az ereimben és az agyamból minden félelmet és gátlást kitörölt az adrenalin. Elindult az általam választott zene és elindult az vissza számláló. Egy megadott időn belül kellett teljesítenem amit akartam és utána még dupla pontért volt egy ugrásom. Tudtam, hogy rengetegen figyelnek de nem érdekelt, mert tudtam, hogy Bizzi óvó mégis magabiztos tekintete is figyel és csak az érdekelt, mert megakartam felelni. Neki kezdtem és onnantól nincs megállás. Egyik ugrás a másik után, és fogalmam se volt hányadikat teljesítem amikor meghallottam a sípot ami az idő lejártát jelezte. Még egy ugrást bemutattam és a leérkezés után tudatosult bennem, hogy hibátlan volt mind. Felmentem a dombra és oda álltam a showman mellé.

- Mint egyetlen nő milyen itt lenni és szerepelni? – kérdezte vigyorogva.

- Csodás! – mondtam még kicsit lihegve miután levettem a bukóm és a szemüvegem. Még kérdezett párat majd elkezdett villogni a fény köztem és Bizzi közt, ezzel jelezve, hogy most dől el, hogy átveszem-e az első helyet és azzal a ’ trón ’- hoz vagy nem. Bizzin állt meg a fény és kiírták a pont számom ami 5 ponttal volt kevesebb de csak 3. helyre volt elég. Megvoltam vele teljesen elégedve. Oda mentem a ’ trón ’- hoz és letettem a motort meg a bukómat. Bizzi egyből felkelt és megölelt.

- Nagyon büszke vagyok rád. – súgta oda nevetve.

- És én akkor mit mondjak? – nevettem. Megfogta a kezem és egész végig szorongatta míg megkaptuk a díjakat és a pezsgőket.

Már a színfalak mögött sétáltunk mikor megakadt a szemem Peteren aki már előzőleg gratulált és azt mondta szívesen lát itt minden versenyen. Nem is ő volt az érdekes hanem az akikkel beszélgetett. Nem tudtam tovább sétálni egyszerűen lefagytam amikor a kék szempár rám szegeződött. Elismerően bólintott felém és rám mosolygott.

- Tig, gyerünk már! – fogta meg Bizzi a derekam és elkezdett húzni be az öltözőkbe. Biztos voltam benne, hogy ő is láttam, hogy Sebastian is itt van. Talán próbált is tőle óvni és próbált úgy mozogni velem a színfalak mögött, hogy ne találkozzak össze vele.

- Túl kell lépnem. Végleg. – suttogtam magam elé míg öltöztem de hiába tudtam mit kell tennem, a szempár és a mosoly kísértett ismét.