Midnight Lady 11

A hetek ismét csak teltek, én pedig még mindig fél lábbal a múltban voltam. Nem bírtam túl lépni azon a pár héten. Még mindig kísértettek a rémálmok. Persze a versenyeket teljesítettem, de nem kerültem soha az első 3-ba. Amikor csak tudtam mentem Sebivel a futamokra, ha pedig valami ok miatt kikellett hagynom amint ideje volt hívott és olyankor Bizzi nyakán maradtam. Soha egy percre sem voltam egyedül mindig valaki ott volt velem. Igazából ezért hálás voltam, mert féltem egyedül. Teljesen befordultam magamba és alig beszéltem. Nem hagytam, hogy a két srácon kívül bárki hozzám érjen.

Ezen a héten nekünk verseny volt, utána héten pedig Sebinek, így 2 hétig nem tudtunk találkozni, mert ő Angliában lesz én pedig Mexicoban.

- Tig gyere. – nyújtotta a karját felém Bizzi. Oda sétáltam hozzá és belekaroltam. – Jövő héten, lesz egy kis dolgom Floridában, eljössz velem? – kérdezte mosolyogva.

- Igen. – bólintottam majd gyorsan beültem a kocsiba, hogy még esélyük se legyen a rajongóknak oda jönni. Itt Amerikában az FMX-esek hősöknek számítottak, pont mint Európában a Forma 1-esek.

A verseny megint gyorsan lezajlott én pedig már azon kaptam magam, hogy Floridában autókázunk. Kinéztem az ablakon és egy hatalmas nagy csarnok szerű épület ismerős körvonalait láttam kibontakozni. Ránéztem Bizzire meglepetten de ő csak mosolygott és beállt a parkolóba.

- Ne nézz így. – nevetett. – Sebastian ötlete volt. – karolta át a vállam és szinte betolt az épületbe. A recepciónál ugyan az a nő ült mint múltkor. Talán már oda kövesedett. Minden ugyan olyan volt, mintha itt megállt volna az élet. Ugyan azokon a folyosókon mentünk végig és ugyan abba a szobába nyitott be Bizzi. Elámultam, hogy tényleg minden úgy volt ahogy itt hagytuk.

- Mintha tegnap hagytuk volna el ezt a szobát. – fordultam körbe. A motorok a falnak voltak támasztva és a felszerelések is csak oda voltak dobálva a polcra. Az asztalon ott volt a nekem vett fürdőruha pont úgy ahogy hagytam. Már nem is emlékeztem miért hagytam ott, talán véletlen. A matracon egy nagy kupacba volt a sok takaró és a fürdő ajtó is pontosan úgy volt ahogy én utolsónak elhagytam. Csak ámultam.

- Öltözz, megyünk motorozni. – dobálta oda a cuccokat nekem nevetve. Gyorsan magamra rángattam őket és Bizzi után kitoltam a motort. A pályán voltak páran akik egyik dombról a másikra ugráltak.

- Semmi sem változott. – mondta még mindig megdöbbenve.

- Itt nem is fog semmi. – húzta a fejébe a sisakot. – Ide bármikor jöhetsz nélkülem is, a szobám már a tiéd is. – mondta majd felvette a szemüveget is és berúgta a motort. Követtem a példáját és neki indultunk a pályának. Feltekerte a zenét ami csak halkan szólt. Szinte még a saját motorom hangját sem hallottam tőle, nem hogy a gondolataimat. Beálltam az ugratóhoz és megvártam, hogy az egyik kezdő átérjen majd annyira nagy gázzal indulta el, hogy motor egy pillanatig elkapart. Ahogy elhagytam a talajt üres lett a fejem és csak az volt benne, hogy mi a legjobb szög ahogy érkeznem kell. Pár perc alatt mindenki levonult a pályáról és csak Bizzivel trükköztünk a levegőben. A kezdők a pálya szélén támasztották a falat és néztek minket tátott szájjal mint a moziban.

Órákon át ugyan az volt a koreográfia, egyik dombon én voltam a másikon Bizzi.

Annyit vettem észre, hogy már egy ideje nem látom Bizzit a levegőben. Érdeklődve néztem körbe de sehol nem láttam. Egy pillanatra elfogott a pánik, de aztán rájöttem, hogy erre ment ki az egész, hogy ne gondoljak semmire és megmutassa, hogy ha egyedül vagyok sem lesz semmi bajom. Oda mentem a zenelejátszóhoz és leállítottam. Amint elhallgatott a zene kinyílt Bizzi szobájának ajtaja és utcai ruhába neki dőlt az ajtófélfának. Nagy gázzal felmentem hozzá és közvetlen mellette álltam meg.

- Mióta vagyok lent egyedül? – kérdeztem kíváncsian.

- Olyan 5-6 órája. – vonta meg a vállát vigyorogva. – Most van hajnali 3. – előzte meg a kérdést. Döbbentem néztem rá amin elnevetette magát. – Gere egyél és feküdj le aludni 10 órája lent vagy. – fogta meg a motort. Amint leszálltam a motorról éreztem, hogy tényleg iszonyú fáradt vagyok. Ledobáltam a cuccaimat és leültem az asztalhoz amin 2 doboz pizza volt és Bizzi laptopja.

- Ezt nézd meg. Felismered? – fordította felém. Ránéztem a képre és elkellett telnie pár pillanatnak, míg leesett, hogy én vagyok az. Az arcom beesett volt a hajamon látszott, hogy elvan hanyagolva és a szemeim megvoltak dagadva a sok sírástól.

- Ez én vagyok? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Igen, múlt héten a versenyen. – bólintott, majd vissza fordította maga felé a gépet és elvett egy szelet pizzát. Egyik döbbenetből a másikba estem. Ennyire elhagytam volna magam? Nem ettem sokat, azt tudom. Egyszerűen nem bírtam nézni sem az ételre. Még mindig hitetlenkedve felkeltem a székből és bementem a fürdőbe a tükör elé. A bordáim tisztán látszottak és az arccsontom is nagyon kint volt. A szemem fáradságot mutatott és eltűnt belőle a csillogás amit csak most vettem észre, hogy egyáltalán ott volt. Letaglózva mentem vissza és egyből elvettem egy szelet pizzát és betömtem. A gyomrom fájdalmasan rándult meg és hányingerem lett tőle, de nem érdekelt. Egyiket ettem a másik után, és a 4. szelet környékén már éreztem, a több heti koplalás eredményét. Nagyon éhes voltam.

- Végre. – sóhajtott fel Bizzi. – Jó reggelt csajszi. – mosolyodott el boldogan. – Végre megjött az eszed.

Mire vissza mentünk Európába felszedtem jó pár kilót. Nem is értettem, hogy bírtam el a motort, de végül is már mindegy. A reptéren Sebi várt ránk aggódó arckifejezéssel ami egyből eltűnt amint meglátott.

- Sziaaaaaaa – ugrottam a nyakába nevetve.

- Vissza tértél? – kérdezte félve, de már mosolyogva.

- Igen, nem tudtok tőlem megszabadulni. – nevetettem még mindig boldogan. Pár pillanatig nézett rám boldogan csillogó szemekkel majd ő is elnevette magát és megcsókolt. Bizzi végig simította hátamon amikor elment mellettünk.

- Francia országban találkozunk. – kacsintott rám, majd még Sebinek biccentett és kisétált az üvegajtón.

- Miért vagytok rosszban? – kérdeztem Sebitől már a kocsiban. – Sokat köszönhetek neki, ahogy neked is.

- Ez amolyan pasi szokás. – vont vállat. – És egy kicsit nemzetek közti ellentét is. – nevetett fel röviden.

- Nemzetek közti ellentét? – ráncoltam a homlokom.

- Tudod a Németek és a Franciák nem igazán imádták egymást. – mondta félvállról.

- Miért melyik az a nemzet aki szereti a németeket? – kérdeztem nevetve. – Valljuk be, hogy a németek sok szemétséget követtek már el ahogy az Oroszok is.

- Miért az Olaszok, olyan jók voltak a múltban? – kérdezett vissza szeptikusan.

- Hát nem öltünk meg valakit a származása vagy a vallása miatt és nem is utálkozunk! – vágtam rá.

- A múlt az a múlt. – vont vállat. – Nem éltem és nem is bánom, hogy nem éltem akkor. Arról, hogy a nemzetem mit tett nem tehetek.

- Így van. – bólintottam. – Tehát akkor, jóba is lehetsz Bizzivel. – nyújtottam rá nyelvet.

- De ő egy csigazabáló! – fakadt ki.

- Te meg egy rasszista vagy! – mentem utána.

- Nem vagyok rasszista! – fonta karba a kezét.

- Bizonyítsd be! Legyél jóba Bizzivel! - vágtam rá diadalmasan.

- Jó-jó… - morogta bosszúsan. Adott egy puszit majd ledobta a felsőjét és elment tusolni. Az ajtó félig nyitva maradt így a tükörben láthattam ahogy meztelenre vetkőzik. Mióta történt ez az egész azóta nem voltunk együtt. Oldalra döntöttem a fejem és figyeltem ahogy lehajol felvenni a földről a boxerét. A látvány nem volt utolsó. Megvártam, hogy beálljon a víz alá majd ledobáltam a ruháimat és beálltam mellé a tus alá.

- Szia. –suttogtam. Éhes szemmel nézett végig rajtam, hogy aztán a hideg csempének támasszon és ott kezdjen el kényeztetni. Féltem, hogy a belsőmbe valami nem fogja hagyni ezt az egészet, de szerencsére minden a legcsodálatosabb volt.