Midnight Lady 9.

Boldogan másztam ki az ágyból másnap reggel. Nem izgultam, még nem. Gyorsan elkészültem és mentem Bizzit kirángatni az ágyból. Oda léptem mellé, és először megbökdöstem, de amikor lesöpörte a kezem lehúztam róla a takarót.

- Bizzi, bébi ébredj. –nevetettem a kómás arcán. Csak morgott megint az orra alá, de nem érdekelt. Ma nem. – Csipkedd magaaaad. – terültem el a nagy francia ágyon. Vártam rá, hogy végre elkészüljön és indulhassunk a bemutatómra közben pedig álmodoztam arról, hogy mit fogok majd bemutatni.

- Szerinted mennyire csináljak nehéz trükköket? – kérdeztem tőle amikor besétált a szobába már felöltözve.

- Ne vidd túlzásba, csak olyat csinálj meg amiben biztos vagy. – mondta míg telepakolta a zsebeit telefonnal és az irataival.

Mire kiértünk a pályára már nagy volt a tömeg. Ma volt a szabadedzések napja és az én bemutatómé. Egyből az aszfalt csíkot vettük célba és egy pillanatra köpni nyelni nem tudtam. Megvolt az ugrató rész és az érkező domb is, de közte egy hatalmas Red Bull kamion állt és egy létra volt neki támasztva.

- Ugye rosszul sejtem, hogy a kamion tele lesz emberekkel? – néztem könyörgőn Sebire aki nem messze állt tőlem.

- Jól ested, bár inkább csak pár ember lesz rajta, Mark és én meg gondolom pár fényképész. – vont vállat. – Ne izgulj, simán elugrasz felette állítólag. – vigyorgott.

- Elugrok, de rohadt zavaró lesz, hogy ott mozogtok alattam már méterrel. – húztam el a számat.

- Vegyél minél nagyobb lendületet, ha kell indulj neki messzebbről nagyobb gázzal. – mosolygott Bizzi.

- Nem vagyok hülye, tudom, mit hogyan és miképpen csináljak. De akkor is! Kezdő vagyok, és ha bénázok? – pánikoltam be.

. Jó leszel ne izgulj, menni fog. – bíztatott Bizzi mosolyogva. Egy mosoly félét erőltettem magamra viszonzás képen de az arcát elnézve, nem sikerült elég hitelesre. Már hozták a motort és a bukóm, de semmi mást.

- Ja, ráadásul, felszerelés nélkül csináljam? – döbbentem meg. – Nem szeretnek engem itt. – húztam el a számat keserűen motyogva. Éppen felakartam ülni a motora amikor valaki hátulról elkapta a kezem és odahúzott magához.

- Sebi. – suttogtam meglepetten. Egyből felismertem az illatát és az ölelését. A kezei puhán a derekamon voltak. Oda simultam a mellkasához, és éreztem, hogy a gyomromba pillangók repkednek. Úgy éreztem mint a sokat megélt utazó, aki sok idő után haza talál. Picit elhúzódott és én totálisan elvesztem a kék szemekben amikben bizalom volt.

- Én bízok benned. – mondta halkan. A pillanatot a fényképezők kattogása törte meg. Mérgesen néztem rájuk majd felültem a motorra és fejembe húztam a bukót mérgesen. Sebi oda lépett hozzám és nyomott egy puszit a bukómra. Nem izgultam, és minden félelem eltűnt. Berúgtam a motort és lassan messzebb gurultam az ugratótól. Megvártam amíg mindenki felmászik a kamionra vettem egy mély levegőt és neki indultam. Éreztem ahogy a sebesség miatt hideglevegő vágódik a lábamnak hiszen csak egy forró naci volt rajtam és egy top. Mikor elértem azt a pillanatot, hogy a kerekek elemelkednek az ugratóról esett csak le, hogy egy mélyen dekoltált felsőbe laza melltartóval nem szerencsés mutatványozni. Elengedtem a kormányt és átöleltem a felsőtestem. Lenéztem ahogy elrepültem a sok médiás feje felett és Sebi csak nevetett az akciómon. Nullkezessel értem földet és csak a domb alján fogta meg a kormányt, hogy Bizzi felé kerüljek.

- Add ide a felsőd! – álltam meg mellette. – És örülj, hogy nem verlek meg ezért a húzásodért. Tudtad és nem szóltál. Pofátlan. – morogtam.

- Lásd jó fej vagyok. – húzott elő a táskájából egy zöld FMX-es mezt és oda dobta nekem. Próbáltam nem pofákat vágni amikor megláttam, hogy hatalmas betűkkel felvolt rá írva a neve.

- Enyémet nem tudtad volna elhozni? – nevetettem felé. – Miért van nálad?

. Mert sejtettem, hogy te nem hozok el. – nevetett ő is. Morcosan nyelvet nyújtottam felé majd áthúztam a mezt a fejemen és megkötöttem a mellem alatt, hogy ne csússzon fel a sokkal nagyobb mez. Vissza vettem a bukót és a szemüveget majd ismét neki indultam ugrani. Most már mertem hátra szaltót csinálni. Következő szintén hátra szaltó volt de elengedtem a kormányt és alacsonyan ugrottam. Sebi felemelte a kezét és pedig belecsaptam majd csak utána fordultam vissza, hogy a leérkezésnél ne legyen gond. Még ugrottam pár komolyabbat és utána jeleztek, hogy ennyi volt a bemutató. A közönség végig tapsolta és kiabálta az egészet így meghajoltam feléjük.

- Én megcsináltam hibátlanul a dolgom. – mentem oda Sebihez. – Most te jössz. – böktem meg mosolyogva.

- Rendben. – biccentett futólag megölelt majd átmászott a boksz falon és befutott a Red Bullhoz. Bizzivel a boxból néztük végig a szabadedzést és másnap az időmérőt is. Sebi végig első volt és nem hibázott. Verseny előtt oda guggoltam hozzá a rajtrácson.

- Én bízok benned. – nyomtam most én egy puszit a bukójára. – Nyerd meg nekem! – mosolyogtam rá. Régen mindig egymásnak nyertük a futamokat egymás ellen. Kicsit ellent mondásos volt, de így volt jó. A versenyt végig izgultam a boxból és jó volt újra a benzingőzzel fűtött világban lenni. Végig Bizzinek magyaráztam az állást vagy éppen miért lengetnek más-más színű zászlót. Sebi hibátlanul ment és már a pódiumnál álltunk örömittasan amikor beállt az elsőnek kijelölt helyre. Kiugrott a kocsiból lekapta a bukóját és oda rohant a szerelőihez. Nem messze álltam onnan és vigyorogva figyeltem az örömét, picit talán irigyeltem is. Teljesen meglepődtem amikor oda jött hozzám és a korláton átugorva magához húzott és megcsókolt. Benne volt az elvesztegetett 2 év. Pár pillanatig csak tátogtam mint hal a zacskóban.

- Gratulálok!- nyögtem ki nagy nehezen.

- Köszönöm. – mosolygott de még mindig nem engedett el . – Nem fogok bocsánatot kérni a csókért, és ezért sem. – csókolt meg ismét szenvedélyesebben. Messziről távoli hangokként hallottam az ovációt és a fényképezők kattogását.

- Menj, vedd át a díjat! – léptem el tőle. Nevetve vissza rántott és adott egy gyors puszit a számra majd utat tört magának a pódium felé. Csak vigyorogni bírtam, mintha odaragasztották volna.

- Gratulálok. – érintette mega vállam Bizzi mosolyogva. Belenéztem a csoki barna szemekbe fájdalmat vagy bánatot keresve, de csak boldogság volt benne.

- Nem én nyertem meg a futamot. – mondtam neki még mindig bárgyún vigyorogva.

- Nem. Te annál sokkal fontosabbat nyertél. Sebastian szívét. – mosolygott és megölelt akár egy kishúgot. Hatalmas ujjongás tört ki így a dobogók felé néztem ahol már az első 3 helyezett éppen elfoglalta a helyét. Mind a két himnusz alatt Sebi engem nézett amitől ismét vigyoroghatnékom támadt. Picit féltem, hiszen napok óta rendben volt az életem. A sors vagy talán valaki ott fent soha nem hagyja, hogy sokáig úszunk a boldogságban.