Midnight Lady 8

Figyeltem ahogy a sötét alak oda ér elém.

- Nem is tévedtem akkorát a sötét alakkal. – nevettem fel boldogan és leugorottam a gumifalról, hogy Lewis nyakába vethessem magam. – El se hiszem, hogy találkozunk újra.

- Hát kicsit hihetetlen, főleg mert olyan hírtelen tűntél el. Most meg itt vagy a sötétben. – vigyorgott ő is. – Mit csinálsz itt?

- Depizek? – kérdeztem vissza mosolyogva. Lewis is velünk GP2-zött, vele is jóba voltam egy idő után. Az után, hogy orrba vágtam.

- Ne depizz. – fogta meg a kezem. – Gyere fussunk, jót fog tenni. – kezdett el húzni a beton felé.

- Nem akarok futni!!! – cövekeltem le a sóderágyban.

- Ne hisztizz! – nevetett. – Semmit nem változtál. Külsőre talán nőiesebb lettél és teltebb. kacsintott és jelentőségteljesen ránézett a mellemre.

- Vigyázz magadra mert akkora fülest adok, hogy az már Micimackó! – löktem meg nevetve.

- Tényleg semmit nem változtál.. – nevetett fel. – Akkor nem jössz?

- Nem! – vágtam rá vigyorogva. – Én henyélhetek egy picit. Te nem, mintha egy kis felesleget látnék itt oldalt. – mutattam komoly arccal a csípőjére. – Nem kellett volna azt a csokit megenni…

- Nincs ott semmi felesleg. – tapizta meg az oldalát. – Honnan tudod, hogy csokit ettem? – esett le neki.

- Érzem a csoki illatát a leheleteden. – nevettem. – Na menj futni dolgozd le. – nyújtottam nyelvet. – És legközelebb adj nekem is.

- Úgy lesz. – nevetett. – Hol hagytad a másik feled, tudja, hogy itt vagy? – fordult vissza.

- Sebire gondolsz? – szedtem össze a cuccom. – Azt tudja, hogy a városba vagyok. Holnap bemutatózom FMX-el. – vontam vállat. – Azt nem, hogy itt esz a penész a pályán. Miért?

- Már nem vagytok összenőve? – mosolyogott. Régen mindenhova együtt mentünk, néha még arra is rávettem, hogy kísérjen el pisilni, persze a női mosdóba már nem volt hajlandó bejönni.

- Már nem. – erőltettem magamra egy mosolyt. – Sajnos. – suttogtam.

- Ne erőltesd a mosolyt, engem nem versz át. – mosolygott majd intett és tovább futott. Én is inkább neki indultam a világnak és elkezdtem vissza sétálni a kocsihoz. A mosoly ott volt az arcomon végig hiszen jó érzés volt újra találkozni a régi 4-es újabb tagjával. Hiányoztak azok az idők amikor 4-en buliztunk és borítottunk ki mindenkit. Sebi és Lewis is felnőtt már. Muszáj volt nekik, hiszen a Forma 1 már nem vicc. A GP2-ben vállat vontunk, ha a másik elvette tőlünk a jobb pozíciót, de itt a Száguldó Cirkuszban már máshogy van. Picit elszomorított, hogy ők sokat változtak, míg én megragadtam annak a kislánynak. A 3 sráccal ittam és időm nagy részét velük töltöttem, talán ezért is lepett meg tavaly amikor láttam az egyik lapban, hogy a 4. pajtásunk meghalt. Közben beértem a csapatboxokhoz, de már megbántam, hogy erre jöttem mert Bizzi ott állt a Re Bull boksz előtt.

- Végre megvagy! – rohant oda hozzám és meg akart ölelni de ellöktem. – Meg tudom magyarázni, csak agy rá esélyt. – nézett rám könyörgően.

- Nem érdekelnek a válaszok. Letepert? Fenyegetett? – kérdeztem semleges hangon. - Te vagy az erősebb és egy férfit elég nehéz megerőszakolni. - húztam el a számat.

- Tig… - kezdett bele.

- Nem, nem érdekel. – tettem az ujjam a szájára. – Tényleg nem érdekel mert rávilágítottál arra ezzel, hogy nem vagyok beléd szerelmes, nincs meg a láng. – mondtam szomorkásan. – És így nincs értelme. Sokkal inkább szeretlek mint bátyámat aki felsegít ha hasra esek.

- Megfogalmaztad az érzéseimet. – mondta mosolyogva és magához ölelt. – Én is így gondolom, inkább érezlek a húgomnak mint a csajomnak.

- Helyes. – vigyorodtam el gonoszan. – Ma este a kanapén alszol.

- Te alszol a kanapén! – ölelte át a vállam, ami nem volt nehéz mert kisebb voltam mint ő.

- Én nő vagyok! Legyél már egy kicsit lovagias! – böktem meg nevetve. –És egyébként is, nem feküdhetem el magam!

- Nők… - sóhajtott.

- Férgek.. – sóhajtottam lemondóan de nem bírtam ki és elnevettem magam. – Bocs, nem tudtam kihagyni.

- Megsértődtem. – jelentette be nevetve.

- Addig is csönd van. – cukkoltam.

Végül is megoldottuk az alvás dolgot mert simán elfértünk egymás mellett a nagy francia ágyon. Másnap elég korán felébredtem mert Bizzi éppen kimászott az ágyból.

- Sia. – suttogtam hunyorogva. – Most úgy elmennék futni egy nagyot. –ültem fel az ágyban Bizzire nézve.

- Elmenjünk? – kérdezte kíváncsian.

- Nem, már elmúlt. – dőltem vissza és magamra húztam a hófehér takarót. Jól esett a nagy fehérségben eltűnőst játszani.

- Menj és szedd össze magad mert úgy nézel ki mint más be. – nevetett Bizzi. Lehúztam a fejemről a takarót és eltudtam képzelni milyen lehet a hajam mert oldalt csomósan és nagyon kócosan lógott.

- Kiszúrom a szemed, eltöröm a lábad aztán mehetsz amerre látsz mindjárt! – vágtam utána egy párnát. Pár perc múlva sikerült felkelnem de a tükörbe nem mertem nézni. Bizzi éppen tusolt én pedig bevonultam a fürdőbe és megnyitottam a mosdóba a forró vizet. Pár pillanat múlva Bizzi ordítva ugrott ki a tus alól.

- Na, már azt hittem ki se jössz. – röhögtem és elzártam a forró vizet. - Kimennél? Tusolnék, ha te már ugrálsz örömödbe. - fuldokoltam a nevetéstől.

- Ma nagyon gonosz vagy. – nevetett ő is.

- Ez egy ilyen nap. – vontam vállat és kitessékeltem majd elfordítottam a zárban a kulcsot. – Na most gyere be. – vigyorogtam. Tudtam, hogy megpróbálja vissza adni. Már nagyban tusoltam amikor hallottam a szitkozódást az ajtó másik oldaláról. Hangosan felnevettem, ahogy elképzeltem a szituációt, hogy Bizzi osonva próbálja kinyitni az ajtót, de az be van zárva.

Vigyorogva mentem kii a pályára és az örömöm fokozta, hogy Bizzi morcos volt.

- Ma semmi nem veszi el a jó kedvem. – mondtam hatalmas vigyorral az arcomon ami már a hatalmas napszemüvegem széléig is simán elért.

- Milyen kár… - sóhajtott színpadiasan de ő sem bírta ki vigyor nélkül ami egyből rá is fagyott az arcára ahogy Sebit kilépett a motorhome-ból.

- Ha balhézni mersz azt is megbánod, hogy megismertél. – súgtam oda.

- Már megbántam. – nevetett fel gonoszan. – Ilyen labdát feldobni nekem. – csóválta a fejét.

- Egyszer van gyerek nap! – nevetettem győztesen. Még hallottam ahogy az orra alatt elmorog valamit de csak a ’nem igaz’ és a ’bolond nőszemély’ kifejezéseket értettem meg. Még nagyobb vigyorral léptem oda Sebihez két puszit adni neki. Meglepődött de ő is csak elmosolyodott. Az életem kezd rendbe jönni, de már nem merem elkiabálni …